Bogyó és a víziszony

 Titi Hajnalka: Bogyó és a víziszony

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis mókus, aki Bogyónak hívtak. Bogyó nagyon szeretett a fák között ugrálni, makkot gyűjteni, és játszani a barátaival. Bogyónak sok barátja volt az erdőben, például Füles, a nyuszi, Csipke, a sün, Pötyi, a veréb, Manci, a cica, és Béla, a béka. Bogyó és a barátai mindig jól szórakoztak együtt, és sok kalandot éltek át.

Egy napon Bogyó és a barátai elhatározták, hogy elmennek a tóhoz, amely csillogott a napfényben az anyukája szerint,  hogy fürödjenek, csónakázzanak, és piknikezzenek. Bogyó nagyon izgatott volt, mert még sosem látta a tó vizét, amely csillogott a napfényben. De ugyanakkor nagyon félt, mert nem tudott úszni, és nem értette, hogy hogyan lehetne ilyen helyzetben élvezni a vizet. Azt gondolta, hogy a víz nagyon veszélyes, mert a víz alatt nem lehet levegőhöz jutni, és hogy a mókusoknak nem való. Bogyó azt is gondolta, hogy a barátai kinevetik, ha megtudják, hogy fél a víztől. Így hát nem merte elmondani nekik, hogy fél, és így indult velük a tóhoz.

Bogyó és a barátai elindultak az erdőn át, és hamarosan megérkeztek a tópartra. A tó gyönyörű volt, kék és zöld színekben játszott, és valóban csillogott a napfényben, ahogyan mókus mama mesélte. A víz tükrében látszottak a fák és a felhők. Bogyó barátai lelkesen rohantak a vízhez, és elkezdtek pancsolni, úszni, és vízibombázni. Csak süni és ő maradt a parton, hiszen nem csak Bogyó nem tudott úszni. 

- Nahát te sem tudsz úszni Csipke?

- Nem bizony! Jött a felelet, de azért ki nem maradnék a mókából! Vízibombázni innen is lehet!

Bogyó megkönnyebbült. Már nem szorongott annyira. A problémájával nem volt egyedül. Csipkének igaza van. Az, hogy nem tudnak úszni, nem kell elvegye a kedvüket.

 Béla, a béka együttérzőn úszott ki a partra. 

 Béla volt Bogyó legújabb barátja, akit nemrég ismert meg az erdőben. Béla nagyon kedves és vicces volt, mert sokat ugra- bugrált és mindig mosolygott. Béka lévén nagyon szeretett úszni, de nem szeretett fára mászni. Mégsem félt a fáktól, mert nagyon kíváncsi volt rájuk, és szerette volna megismerni őket. Ezért ment az erdőbe, hogy barátkozzon a fákon élő állatokkal, és megismerje a fák titkait. Így találkozott Bogyóval, aki nagyon megszerette őt, és elkezdte neki megtanítani a fára mászást. Béla félt a magasságtól, de miután egyre többet gyakorolt, elfeledkezett a félelméről. Nagyon élvezte a fára mászást, és hamarosan ügyesen ugrált a fák között, mint egy mókus. Béla nagyon hálás volt Bogyónak, hogy megtanította leküzdeni a félelmét, és megismertette vele a fák világát. Ezért most viszonozni akarta a segítséget és azon volt, hogy megmutassa Bogyó barátjának a víz csodás világát.

Béla odament hát Bogyóhoz, és így szólt:

- Bogyó! Miért nem jössz velünk a vízbe? Nagyon jó móka, és nagyon frissítő.

- Inkább nem, Béla! Köszönöm, de én nem szeretem a vizet. Inkább itt maradok a parton, és nézem a tájat.

- De Bogyó,- erősködött tovább a béka, miközben otthonos mozdulatokkal mutatta be úszó és csobbanó tehetségét- a víz nem rossz, hanem csodálatos. A vízben úszhatsz, merülhetsz, csobbanhatsz, és sok szép dolgot láthatsz. Én a vízben érzem magam a legjobban, és szeretném, ha te is átélnéd ezt az érzést.

- Béla, te nagyon kedves vagy, és nagyon hálás vagyok neked, hogy segíteni akarsz nekem. De én nagyon félek a víztől, és nem hiszem, hogy valaha is megtanulhatok úszni. A víz nem nekem való, mert én egy mókus vagyok, és a mókusok soha nem úsznak.

- Bogyó, te egy mókus vagy, de nem csak egy mókus. Te egy különleges, bátor, és jó barát vagy, aki mindig kész tanulni, játszani, és kalandokat átélni. Te nem hagyod, hogy a félelmed megállítson, hanem legyőzöd, és új dolgokat próbálsz ki. Te nem mondod, hogy valami nem neked való, hanem megpróbálod megérteni, és megszeretni. Te nem vagy olyan, mint a többi mókus, hanem olyan, mint Bogyó, aki mindig mosolyog, és mindig merész és vidám!

- Úgy van!- szólt most bele a beszélgetésbe Csipke, a sün- én sem vagyok akármilyen sündisznó! Különleges vagyok és most együtt megtanulunk úszni Bogyó!

  Bogyó kezdett hinni magában Béla és Csipke lelkesítő szavaira. Talán valóban nem akármilyen mókus és megtanul úszni! Hiszen mindig is különcnek érezte magát. Úgy érezte egészen megbátorodott.

- Rendben van Béla, csak mondd, hogyan kezdjek hozzá az úszáshoz?

Béla azonnal belekezdett az oktató beszédbe:

-  Először is, lélegezzetek mélyeket, és nyugodjatok meg. Aztán fogjátok meg a kezemet, és menjünk együtt a vízbe. Ne nézzetek a vízre, csak nézzetek rám, és mosolyogjatok. Aztán engedjétek el a kezemet, és próbáljatok meg lebegni a vízen. Ne gondoljatok semmire, csak érezzétek a víz érintését, és hallgassátok a víz hangját. Aztán próbáljatok meg mozogni a vízben, előre, hátra, jobbra, balra. Ne féljetek, ha elmerülnétek, én itt vagyok, és segítek. Aztán hunyjátok be a szemeteket és próbáljatok meg úszni a vízben, mintha az űrben lebegnétek a csillagok között. Ne erőlködjetek, csak engedjétek, hogy az áramlat vigyen. Ez az!- kiáltott fel Béla boldogan- már úsztok is barátaim!

  Bogyó és Csipke valóban érezték, hogy úsznak. Kinyitották a szemüket. A hátukon úsztak így meglátták a gyönyörű bárányfelhőket, amelyek a szélben úszva haladtak velük egy irányba. Többé nem féltek a víztől. Megfordultak és Bélát utánozva kiúsztak a partra. Mondanom sem kell fürdés után mindannyian nagyon megéheztek. Egy árnyékos fához telepedtek le valamennyien, és kibontották a kosarukat. Bogyó és a barátai jóízűen falatoztak, és beszélgettek a nap eseményeiről. Csipke és Bogyó megdicsérték egymást, hogy milyen bátrak, ügyesek, és jó barátok voltak, hiszen bátorságot meríthettek egymás jelenlétéből.

A mese tanulságai: 

A félelem nem egy rossz dolog, hanem egy természetes és hasznos érzelem, amely figyelmeztet minket a veszélyekre, és segít minket felkészülni rájuk. Azonban nem szabad, hogy megakadályozzon minket abban, hogy új dolgokat próbáljunk ki, és élvezzük az életet. A félelem legyőzésének egyik módja az, hogy megosztjuk a félelmeinket a barátainkkal, és kérjük a segítségüket. A barátaink támogatnak, bátorítanak, és tanítanak minket, és így könnyebb lesz szembenézni a félelmeinkkel, és legyőzni őket.
A barátság egy nagyon értékes és fontos dolog, amely gazdagítja az életünket, és segít minket a nehéz helyzetekben. A barátaink elfogadnak minket olyannak, amilyenek vagyunk, és szeretnek minket feltétel nélkül. Megosztják velünk az örömüket, a bánatukat, a gondolataikat, és az érzéseiket. A barátaink játszanak velünk, kalandokat élnek át velünk, és tanulnak velünk. A barátaink lehetnek nem csak azok, akik hasonlítanak ránk, hanem azok is, akik különböznek tőlünk, és akik más dolgokat szeretnek, és tudnak, mint mi. Viszont tiszteletben tartják a különbségeinket, és megmutatják nekünk a világ más oldalait, amelyeket mi nem ismernénk meg egyébként.
A tanulás egy nagyon szórakoztató és hasznos dolog, amely fejleszti az agyunkat, és bővíti a tudásunkat. A tanulás nem csak az iskolában történhet, hanem a mindennapokban is, amikor új dolgokat próbálunk ki, és új tapasztalatokat szerezünk. Nem csak a könyvekből, hanem a barátainktól, a szüleinktől, és a környezetünktől is tanulunk, amikor figyelünk rájuk, és kérdezünk tőlük.