Légy minden nap egy kicsivel jobb, s a jövőben a legjobb leszel.

A nevem Titi Hajnalka, Nagyváradon születtem Ady szeretett városában ( Oh, Nagyvárad, még megíratlan, talán soha meg sem írható regényem édes, régi városa, te kis Magyarország!") és egy Bihar megyei kisfaluban nevelkedtem Nagykágyán, ahol édesanyám született és élt. Születési nevem a Szilágyságból származik, édesapámtól kapott egyetlen örökségem a Sallai név. A sors úgy hozta, hogy Bihardiószegen és Székelyhídon is éltem, tanulmányaimat itt végeztem. Nagyon sok kedves emlék köt mindkét helyhez azóta is.

Iskolai éveim alatt már előszeretettel írogattam, alig 18 évesen megnyertem az Erdélyi napló egyik cikkíró versenyét, s rendszeresen publikáltam a Vörös Rózsa női magazinban, amely azóta már megszűnt.
2001- ben mentem férjhez, ekkor vettem fel a férjem nevét, s ettől kezdve ezen a néven jelennek meg írásaim. 2003- ban költöztünk Magyarországra, az akkor másfél éves gyermekünkkel, ahol megismerkedtem a szociális szféra világával, ezen belül az idősgondozással. Mindig is szerettem az embereket, és kifejezetten megértettem magam az idősekkel, úgy éreztem ezt a munkát éppen nekem találták ki. Szakképesítést szereztem és ezután szociális gondozó és ápolóként dolgoztam Berekböszörményben. Időközben életet adtam még egy csodás fiúnak, és átélhettem az anyaság minden örömét. A gyermeknevelésnek köszönhetően ismét írni kezdtem.

 Az írás számomra életem támasza, a lelkem csendes szigete, melybe bármennyi munkát is fektetek, nem fáradok el, inkább feltöltődöm. Boldog vagyok, hogy ezzel a „késztetéssel" születtem, így sosem unatkozom és állandóan vannak újabb és újabb céljaim. Hát mi kell más, hogy az ember teljesnek érezze magát?

2015- ben a férjem Németországban kapott munkát, s két év elteltével úgy döntöttünk, hogy a családunkkal mi is utána megyünk. Itt kezdtem el végre komolyan is az írással foglalkozni.

Az évek múlásával megismertem a spiritualitás tanításait, ami nagyon sokat javított az életminőségemen. Szerettem volna a tanultakat valamilyen formában átadni, hasonló problémákkal küzdőknek, így a szeretteimnek , barátaimnak is. Sokuknak nincs ideje elmenni előadásokra, vagy csak egyszerűen nem szeretnek olvasni. Így születtek meg a legújabb verseim és így született meg az első verses kötetem is "Sosem késő!" – címmel. A versek rövidek, időhiányban is akad egy- egy perc elolvasni őket, majd elgondolkodni az üzenetükön.
Egy ideje nagy gondot fordítok rá, hogy a meséim mondanivalója is ezen tanítások irányába terelje a gyerekeket, hiszen a boldogság felé vezető úton nem lehet elég korán elindulni. Ráadásul, amennyiben sikerül hamar megérteniük az élet lényegét, egy teljesebb, boldogabb életet élhetnek, kikerülve egy sor keserűséget, értelmi vívódást.
Mind ezekkel párhuzamosan jelentkeztem a meseld.hu szerzői közé, ahova havi rendszerességgel küldtem be a meséimből, illetve gyerekverseimből. A lelkesedésem magával ragadta a Meséld.hu, a Dió magazin, valamint a Galantusz Grafika atyját Ujréti Jánost, aki felajánlotta, hogy publikáljak a magazinban. A Dió Magazinban való megjelenés, úgy éreztem ismét kinyit előttem egy kaput, amit ki nem hagytam volna.
2019. szeptembere óta a Dió Magazin szerkesztőjeként dolgozom, nagy örömömre, én felelek többek között a honlap olvasmányosabbá tételéért. Igyekszem minél több érdekességet hozni a nagyvilágból, hogy ott mindenki megtalálja a maga számára legkedvesebb és legérdekesebb olvasnivalót. www.aranydio.com
Boldog vagyok és hálás, hiszen minden egyes írásom megszületésekor átélhetem az alkotás örömét, hogy mindig tudok olyat írni, ami sikerélményekkel gazdagít s ami a legfontosabb plusz, hogy másoknak is örömöt tudok velük szerezni.

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Sosem késő! Titi Hajnalka versei

Mesebolygó