A kis sündisznó nyaralni készül

 Titi Hajnalka: A kis sündisznó nyaralni készül

 A kis sündisznó nagyon szerette a kalandokat, és mindig új dolgokat akart felfedezni. Az egyik legjobb barátja egy kisnyuszi volt, akit Nyuszinak hívtak. Nyuszi is szerette a kalandokat, de sosem volt még messze az otthonától, ő és a szülei inkább a megszokott dolgokat választották. A legnagyobb kaland, amit Nyuszi átélt az volt, amikor hengergőztek Sünikével a lejtőn. 
Egy szép nyári napon, a kis sündisznó nagy hírt kapott a szüleitől. A mamája és a papája elhatározták, hogy nyáron, elutaznak a tengerpartra nyaralni. Sünike nagyon megörült, mert még sosem látta a tengert. Izgatottan kérdezgette a szüleit:
- Milyen a tenger? Milyen színű? Milyen hangja van? Milyen állatok élnek benne?
- A tenger nagyon szép és nagy - mondta az anyukája. - Kék színű, és hullámzik. Amikor nyugodt, olyan a hangja, mint egy kedves suttogás.
- A tengerben sokféle állat él - mondta az apukája. - Vannak halak, rákok, tengeri csillagok, medúzák, és még sok más.
- És lehet velük játszani? - kérdezte Sünike.
- Nem egészen - mondta az anyukája. - A tengeri állatok nem olyanok, mint az erdei állatok. Nem mindig barátságosak, és nem mindig szeretik a vendégeket.
- Akkor hogyan fogunk szórakozni? - kérdezte Sünike.
- Majd meglátod - mondta az apukája. - A tengerparton sok más móka vár ránk. Tudsz homokvárat építeni, napozni, fagyizni, és fürdeni a vízben.
- Juhú! Alig várom! - kiáltott fel Sünike.
Sünike egyre izgatottabb lett az utazás miatt. Elment elmondani a nagy hírt Nyuszinak. Nyuszi éppen répát rágcsált a konyhaasztalnál, amikor Sünike beugrott hozzá.
- Szia Nyuszi! Van egy nagy hírem! - mondta Sünike.
- Szia Sünike! Mi az? - kérdezte Nyuszi.
- Elutazom a tengerpartra nyaralni! - mondta Sünike büszkén.
Nyuszi annyira meglepődött, hogy elejtette a répát.
- Mit mondtál? Elutazol?
- Igen! A mamám és a papám elvisznek engem a tengerpartra! Még sosem láttam a tengert! Olyan izgalmas!
Nyuszi nem hitt a fülének. Ő még sosem utazott el sehova. Mindig itt élt az erdőben. És mindig a legjobb barátjával játszott. Minden nap. Nem tudta elképzelni az életét Sünike nélkül.
- De… de… de… - dadogta Nyuszi. - Mi lesz velem? Ki fog velem játszani? Ki fog velem beszélgetni? Ki fog velem mókázni?
Sünike megértette Nyuszi szomorúságát. Ő is nagyon szerette őt, és nem akarta bántani.
- Ne aggódj Nyuszi! Nem megyek el örökre! Csak egy hétre! Hamarosan visszajövök! És majd mesélek neked mindenről!
- De egy hét nagyon sok idő! - mondta Nyuszi. - Annyi minden történhet addig! Mi van, ha elfelejtesz? Mi van, ha találsz egy másik barátot? Mi van, ha nem akarsz visszajönni?
Sünike megölelte Nyuszit, és így szólt:
- Nyuszi, te vagy a legjobb barátom! Soha nem felejtelek el! Soha nem cserélnélek le senkire! Hát persze, hogy visszajövök! Ez az erdő az otthonom!
Nyuszi megnyugodott egy kicsit. Látta, hogy Sünike őszintén beszél. De még mindig szomorkodott. Nehéz legyőzni a félelmeket. Márpedig nagy félelem, hogy elveszítheti őt. De milyen is egy barát? Azért szeretjük, mert bízunk benne. És, ha bízunk benne, el kell hinnie, hogy visszajön, hiszen ő maga ezt mondta. Rájött, hogy a félelmével nem veheti el kis barátja kedvét. Vele kell örülnie. Hiszen erről is szól a barátság...
- Rendben van, Sünike. Ha neked ez fontos, akkor elmehetsz. De nagyon fogsz hiányozni.
- Te is nagyon fogsz hiányozni nekem - mondta Sünike, és újra átölelte.

- Jaj! Csak ne szúrnál annyira!- viccelődött Nyuszi, majd így folytatta- Tudod mit? Van egy ötletem. Adok neked egy búcsúajándékot. Egy úszógumit.
- Egy úszógumit? Mi az? - kérdezte Sünike.
- Egy olyan dolog, ami segít a vízen maradni - magyarázta Nyuszi. -A nagyapámtól kaptam szülinapomra, arra az esetre, ha kedvem támadna strandra menni. A nyuszik nem tudnak úszni és , ha ebbe belebújok, nem eshet bajom a vízben. De mivel felfújhatós, nagyon kell vigyáznod, a tüskéiddel, ha kiszúrod, oda a biztonság.

- Nyuszi, ez nagyon kedves tőled, de nem vehetem el tőled a nagypapád ajándékát - mondta Sünike.

- De igen, Sünike. Mi soha nem megyünk strandra a szüleimmel.Szeretném, ha elfogadnád. Mert szeretlek téged. És szeretném, ha biztonságban lennél a tengerben. És szeretném, ha emlékeznél rám, amikor használod.
Sünike meghatódott Nyuszi szavaitól. Ő is szerette őt nagyon. Elfogadta az ajándékot, és megköszönte neki.
- Köszönöm Nyuszi. Ha tényleg annyira szeretnéd. Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam! Mindig gondolni fogok rád, amikor használom. 
Nyuszi mosolygott, és megölelte Sünikét.
- Szívesen Sünike. Jó utat kívánok neked. És érezd jól magad a tengerparton.
Sünike és Nyuszi még egyszer megölelték egymást, majd elbúcsúztak. Sünike hazament a szüleivel, és bepakolták a bőröndöket. Aztán felszálltak a vonatra, és elindultak a tengerpartra.
Nyuszi pedig hazament az otthonába, és várta Sünikét. Néha-néha elővette a közös képeiket és nézegette. Ilyenkor mindig újraélte a mókázásaikat. Így könnyebben teltek a napok, amíg várt rá.

Sünike pedig mindig szemelőtt tartotta a meseszép úszógumit, de sohasem használta. Lássuk be egy süninek nem éppen a legbiztonságosabb használati tárgy egy úszógumi. De el kellett fogadnia, hogy Nyuszi megnyugodjon és ne aggódjon érte. Igen. Hát erről is szól a barátság.