Legyen a mércéd a mosolyod

Az írás számomra életem támasza, a lelkem csendes szigete, amibe bármennyi munkát is fektetek, nem fáradok el, inkább feltöltődöm
 Erdős Sándor 1972-ben született Mosonmagyaróváron, és jelenleg Hegyeshalomban él. Általános iskolai évei után Budapestre költözött, ahol vegyész diplomát szerzett. Jelenleg egy nemzetközi autóipari beszállító vállalat készletellenőreként dolgoz...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A sokáig élt öregember  Valamikor réges- régen, Élt egy szegény öregember. Túl volt ő már száz éven is, De vidáman ébredt reggel! Úgy szerette az életet, Nem is vágyott soha másra: Csak arra, hogy még egy napon A napfelkeltét megl...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Móni és Tóni, mese a virágmanók életéről  Varázslatos világunkban Vannak még rejtett csodák, Kiváltképp, ha virágoznak, A kertekben az orgonák. Illata mind csalogatja A virág manók tagjait. Ha nem bánod mesélek is, Mindjárt róluk ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Pingvin ovi mese   Túl a jeges Óceánon, Ködbe borult hóhulláson, Hóhegyeken, hóhatáron, Hol sok hó van télen- nyáron, Volt egy pingvin óvoda, Mondhatom ez nagy csoda! És ebben az óvodában, Többen voltak, nem csak hárman, Kis ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A halász és a sellő   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy halász, aki egész életében a tengert járta, halászott s kikötőről- kikötőre árulta a halakat. A parton igazán otthon nem érezte magát, már egy nap után feszül...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Buksi és a barátok   Egyszer volt, hol nem volt, Volt egy kicsi kutya. Olyan kicsike volt, hogy Még azt sem tudta, Hogyan került ide, Ebbe a családba? Nemrég még ölelte Otthon anyukája. De a kis kutyáknak Mindig ez a sorsuk. ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Holdhercegnő   Valamikor régen, amikor még az égitestek is valós személyek voltak a Hold beleszeretett egy igazi nimfába. Életében nem látott olyan gyönyörű lányt, hogy is védekezhetett volna az érzései ellen? A nimfa viszono...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Az égig érő fa   Egyszer volt, hol nem volt volt, Ott a messzeségben, Élt egy öreg király,  Lányával békében.  Messze nagy birtokán  Nőtt egy akkora fa,  Hogy az eget verte  Magasságos csúcsa!  E...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Pitypang Panni   Egyszer volt, hol nem volt, Az mit senki sem gondolt: Túl időn, s a messzeségen, Pitypang termő csodaréten, Hol történnek még csodák, Ott találsz egy tündérlányt. Pitypang Panni apró volt, Pitypang szirm...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Katica vágya   Katica ma elbóklászott, Kis tesóra, nagyon vágyott. Még játszani sem volt kedve, Úgy el volt ő keseredve... Semmi sem hozta meg kedvét, Nem értette, neki miért, Nem lehet még kis tesója, Pedig az annyira jó vol...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Mese Barbegazziról   A svájci hegyek szikláinak Titkát régen hó fedi, A jeges szél Barbegazi Legendáját meséli. Aki nagy, fehér szakállú, Apró kicsi emberke, Sítalpat megszégyenítve Lavinákon csúszik le. Ki hallott már afelől...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű   Hallottad- e, a mesét? Volt egyszer egy néne, Három lánya volt neki, S csak kettő kedvére. Egy nap kérő jött a házba, S Kétszeműt meg kérte; Mérges lett az öreg a...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Bükkösszeg ördöge ( lengyel népmese feldolgozás)  Egyszer volt, hol nem volt valamikor régen, Van Griffin környékén , a tengermelléken, Volt egy kicsi falu, közepén egy templom, Hogy minden helyi lakos benne imádkozzon. Jólelkű em...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A medve órája   A tél már nagyon rég beköszöntött: hóval borította az erdőt, mezőt. A tó is befagyott, az ágak fájdalmasan recsegtek a zord időben. Az állatok mind saját vackukban kucorogtak, alig várták, hogy végre megérkezz...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Nagyhantás Tóbiás   Akiről az én mesém szól, az egy olyan kisfiú, aki legnagyobb szórakozását a lódításban lelte.Először csak nagyon kicsiket lódított, aztán majd egyre nagyobbakat. Közelében sem járt az igazmondásnak. Bármit...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A Nap fája   Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi vidéken, Élt egy bús királynő, ki élete fényében, Alighogy nevelte édes, kicsi lányát, A halál karolta át a betegágyát. Ám mielőtt elhagyta végső lehelete, Meghagyta urának:...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A jószívű mackó   Mesés erdő nem csak apró állatok otthona volt. Itt élt például a legszeretnivalóbb maci a világon. No nem csak azért volt szeretni való, mert amúgy is cukin nézett ki, hanem mert mindent és mindenkit szerete...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Xunaan dala   Első rész A késő középkorban, Európa szerte, Az emberek létét hanyatlás temette. Míg más földrészeken, országok teremtek, Szépségükről máig legendák születnek. Az aztékok előtt négy birodalom volt, Mely az isten...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Az aranyszelence varázsa   A hó nagy szemekben hullott az aprócska falu házaira, betakarva mindent, akár egy pehelykönnyű, hamvas takaró. Az egész táj, a hold sejtelmes fényében ragyogott, mintha csak egy csillogó mesevilágba...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Mese szárnyas malacról  Egyszer volt, hol nem volt a Hetvenhetedik erdőn is túl,  volt egyszer egy falucska, ahol egészen kicsi malackák éltek. Itt élt Bubu is jó szüleivel: malac papával és malac mamával, aki ahelyett, ...
Tovább a teljes bejegyzéshez