Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kaméleon, akit Kamilnak hívtak. Kamil egy nagyon szép és színes kaméleon volt, aki szeretett játszani a barátaival az erdőben. De volt egy nagy baja: nagyon ijedős volt. Amikor megijedt valamitől, elfelejtette megváltoztatni a színét, hogy elrejtőzzön a környezetében. Így könnyen észrevették a ragadozói, a madarak, akik szívesen elfogyasztották volna. Szerencséjére volt egy nagyon jó barátja, aki mindig mellette állt. Ő volt Sziszkó, a kígyó.
Sziszkó egy ravasz és bátor kígyó volt, aki nem félt semmitől. Ő mindig vigyázott Kamilra, és ha veszélybe került, megmentette őt a madaraktól. Sziszkó sokszor elbújt Kamil nyakában, aki ha egy madár közelített, előugrott, és elijesztette őt. Kamil nagyon hálás volt Sziszkónak, de egyre jobban zavarta, hogy mindig fél. Szeretett volna úgy játszani a többi kaméleonnal, hogy ne kelljen aggódnia. Ezért megkérte Sziszkót, hogy tanítsa meg neki, hogyan legyen bátrabb.
- Sziszkó, te olyan bátor vagy - mondta Kamil. - Hogyan csinálod? Hogyan tudnám én is legyőzni a félelmemet?
- Kamil, a félelem természetes dolog - válaszolta Sziszkó. - Mindenki fél valamitől. De a félelem nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmit. A félelem csak egy jelzés arra, hogy valami veszélyes lehet. De ha tudjuk, hogyan kezeljük a veszélyt, akkor nem kell félnünk tőle.
- És hogyan kezeljük a veszélyt? - kérdezte Kamil.
- Azt kell tennünk, amitől félünk - mondta Sziszkó. - Ha szembenézünk a félelmünkkel, akkor rájövünk, hogy nem is olyan ijesztő. És ha gyakoroljuk magunkat abban, amitől félünk, akkor egyre jobbak leszünk benne.
- De én félek a madaraktól - mondta Kamil. - Hogyan nézzek szembe velük?
- Nem kell rögtön szembenézned velük - mondta Sziszkó. - Először is gyakorolnod kell azt, ami segít elkerülni őket: a színváltást.
- A színváltást? - csodálkozott Kamil.
- Igen - mondta Sziszkó. - Te egy kaméleon vagy. A kaméleonok képesek megváltoztatni a színüket aszerint, hogy milyen környezetben vannak. Ez segít nekik elrejtőzni az ellenség elől.
- De én elfelejtem megváltoztatni a színemet, amikor megijedek - sóhajtott Kamil.
- Akkor azt kell gyakorolnod, hogy ne felejtsd el - mondta Sziszkó. - Nézd meg jól a környezetet magad körül. Milyen színek vannak az erdőben?
- Zöld, barna, sárga... - sorolta Kamil.
- Akkor próbáld meg ezeket a színeket felvenni - mondta Sziszkó. - Nézd meg azt a zöld levelet ott! Próbálj meg ugyanolyan zöldnek lenni, mint az! Kamil megpróbálta, de nem sikerült. A színe nem változott.
- Nem megy - mondta Kamil.
- Ne add fel - bíztatta Sziszkó. - Próbáld meg újra. De most ne csak nézd a levelet, hanem képzeld el magadban, hogy te is egy levél vagy. Érezd a napfényt, a szellőt, a nedvességet. Érezd, ahogy a levél élettel telik meg.
Kamil megpróbálta újra, és valóban, egyre jobban ment. A színe lassan zölddé vált.
- Sikerült! - kiáltotta Kamil elégedetten.
- Nagyon jó! - dicsérte Sziszkó. - Most próbáld meg leutánozni azt a barna ágat ott! Legyél olyan barna, mint az!
Kamil megpróbálta, és ez is sikerült. A színe barnává vált.
- Megint sikerült! - örült Kamil.
- Csodálatos! - mondta Sziszkó. - Most próbáld meg azt a sárga virágot ott! Legyél olyan sárga, mint az! Kamil megpróbálta, és ez is sikerült. A színe sárgává vált.
- Hurrá! - kiáltotta Kamil egyre nagyobb önbizalommal.
- Fantasztikus! - mondta Sziszkó. - Látod, hogy milyen jól megy? Te egy igazi művész vagy!
- Köszönöm, Sziszkó! - mondta Kamil. - Te pedig a legjobb tanár vagy!
- Nincs mit - mondta Sziszkó. - De még nem vagyunk kész. Most jön a nehezebb rész.
- Mi az? - kérdezte Kamil. - Most meg kell tanulnod azt, hogy hogyan változtasd meg a színedet gyorsan és helyesen, ijedség helyett - mondta Sziszkó. - Mert ha egy madár jön, akkor nem lesz időd gondolkodni. Akkor azonnal kell reagálnod.
- És hogyan tanuljam meg ezt? - kérdezte Kamil.
- Úgy, hogy játszunk egy játékot - mondta Sziszkó. - Én fogok mondani neked egy színt, és te annak a színnek kell lenned. De csak akkor mondom el a színt, ha már elkezdtem számolni háromtól egyig visszafelé. Ha elmondom a színt, akkor neked azonnal abba a színbe kell váltanod. Ha sikerül, akkor nyertél. Ha nem sikerül, akkor vesztettél.
- Ez izgalmasnak hangzik - mondta Kamil.
- Akkor kezdjük el! - mondta Sziszkó. - Figyelj jól!
Sziszkó elkezdett számolni háromtól egyig visszafelé, és amikor elérte az egyet, mondott egy színt. - Három... kettő... egy... piros! Kamil gyorsan pirosra váltott.
- Sikerült! - kiáltotta Kamil.
- Ügyes vagy! - dicsérte Sziszkó. - Most jön a következő!
Sziszkó újra elkezdett számolni háromtól egyig visszafelé, és amikor elérte az egyet, mondott egy másik színt.
- Három... kettő... egy... kék! Kamil gyorsan kékre váltott.
- Megint sikerült! - örült Kamil. - Nagyszerű! - mondta Sziszkó. - Most jön az utolsó!
Sziszkó még egyszer elkezdett számolni háromtól egyig visszafelé, és amikor elérte az egyet, mondott egy harmadik színt.
- Három... kettő... egy... fekete!
- Megint sikerült- ujjongott Kamil feketén.
A játék után Kamil és Sziszkó nagyon boldogok voltak. Kamil úgy érezte, hogy sokat tanult Sziszkótól, és már nem volt olyan ijedős. Sziszkó büszke volt Kamilra, és örült, hogy segíthetett neki.
- Köszönöm, Sziszkó, hogy megtanítottál bátrabbnak lenni - mondta Kamil.
- Nincs mit, Kamil, hiszen te a legjobb barátom vagy - mondta Sziszkó.
- Te is az enyém - mondta Kamil.
- Most már nem kell félned a madaraktól - mondta Sziszkó.
- De ha mégis jönne egy madár, akkor te mindig ott leszel mellettem, igaz? - kérdezte Kamil.
- Természetesen - mondta Sziszkó. - Én mindig megvédelek téged.
- És én is téged - mondta Kamil.
- Akkor most menjünk játszani a többi kaméleonnal! - javasolta Sziszkó.
- Jó ötlet! - értett egyet Kamil.
És elindultak játszani az erdőben, boldogan és vidáman. A madarak pedig messziről nézték őket, és nem mertek közelíteni hozzájuk.
A félelem legyőzhető, ha szembenézünk vele, és ha van egy jó barátunk, aki segít nekünk.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
