Kamil és Sziszkó , avagy mi mindenre jó egy barátság?

Titi Hajnalka:  Kamil és Sziszkó , avagy mi mindenre jó egy barátság?

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kaméleon, akit Kamilnak hívtak. Kamil egy nagyon szép és színes kaméleon volt, aki szeretett játszani a barátaival az erdőben. De volt egy nagy gyengesége: nagyon ijedős volt. Amikor megijedt, elfelejtette megváltoztatni a színét, hogy elrejtőzzön a környezetében, ahogy azt egy rendes kaméleon teszi. Így könnyen észrevették a ragadozó madarak, akik szívesen elfogyasztották volna. Szerencséjére volt egy nagyon jó barátja, aki mindig mellette állt és elijesztette a támadókat. Ő volt Sziszkó, a kígyó. 

     Sziszkó egy ravasz és bátor volt, aki nem félt semmitől. Kamil sokszor elbújt sziszkó ölelésében, aki ha egy madár közelített, előugrott, és elijesztette őt. Kamil ezért nagyon hálás volt Sziszkónak, de egyre jobban zavarta, hogy ha megijed annyira fél, hogy képtelen átváltozni rejtőzködő színűre. Szeretett volna úgy játszani a többi kaméleonnal, hogy ne kelljen aggódnia. Ezért megkérte Sziszkót, hogy tanítsa meg neki, hogyan legyen bátrabb. 

 - Sziszkó, te olyan bátor vagy! - csodálta Kamil. - Hogy csinálod? Hogyan tudnám én is legyőzni a félelmemet? 

- Kamil, a félelem természetes dolog, nincs azzal semmi baj - válaszolta Sziszkó. - Mindenki fél valamitől. 

- Még te is?- nézett rá kérdőn a kaméleon.

- Úgy ám! De a félelem nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmit. Az egész azon múlik, hogy milyen gondolatokat engedünk meg magunknak. A veszély mindig félelmet ébreszt bennünk. De ha tudjuk, hogyan kezeljük a veszélyt, akkor nem kell félnünk tőle.

- És hogyan kezeljük a veszélyt? - kérdezte Kamil.

- Először is nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Ha higgadt maradsz a veszélyhelyzetben irányítani tudod az átváltozást- mondta Sziszkó. - Higgadt pedig úgy maradsz, ha olyan gondolatokat engedsz meg magadnak, amelyek erőt adnak. Például, hogy képes vagy átváltozni, ahelyett hogy nem vagy képes.

- De én félek a madaraktól - mondta Kamil. - És nagyon megijedek tőlük...

- Gyakorolnod kell azt, ami segít elkerülni őket: a színváltást.

- A színváltást? - csodálkozott Kamil. 

- Igen - mondta Sziszkó. - Te egy kaméleon vagy. A kaméleonok képesek megváltoztatni a színüket aszerint, hogy milyen környezetben vannak. Ez segít nekik elrejtőzni az ellenség elől. 

- De én mindig elfelejtem megváltoztatni a színemet, amikor megijedek - sóhajtott Kamil. 

- Akkor azt kell gyakorolnod, hogy ne felejtsd el - mondta Sziszkó. - Nézd meg jól a környezetet magad körül. Milyen színek vannak az erdőben? 

- Zöld, barna, sárga... - sorolta Kamil. 

- Akkor próbáld meg ezeket a színeket felvenni - mondta Sziszkó. - Nézd meg azt a zöld levelet ott! Próbálj meg ugyanolyan zöldnek lenni, mint az! Kamil megpróbálta, de nem sikerült. A színe nem változott.

- Nem megy - mondta Kamil. 

- Ne add fel - bíztatta Sziszkó. - Próbáld meg újra. De most ne csak nézd a levelet, hanem képzeld el magadban, hogy te is egy levél vagy. Érezd a napfényt, a szellőt, a nedvességet. Érezd, ahogy a levél élettel telik meg. 

Kamil megpróbálta újra, és valóban, egyre jobban ment. A színe lassan zölddé vált.

- Sikerült! - kiáltotta Kamil elégedetten.

 - Nagyon jó! - dicsérte Sziszkó. - Most próbáld meg leutánozni azt a barna ágat ott! Legyél olyan barna, mint az! 

Kamil megpróbálta, és ez is sikerült. A színe barnává vált.

- Megint sikerült! - örült Kamil.

- Csodálatos! - mondta Sziszkó. - Most próbáld meg azt a sárga virágot ott! Legyél olyan sárga, mint az! Kamil megpróbálta, és ez is sikerült. A színe sárgává vált. 

- Hurrá! - kiáltotta Kamil egyre nagyobb önbizalommal.

 - Fantasztikus! - mondta Sziszkó. - Látod, hogy milyen jól megy? Te egy igazi művész vagy! 

- Köszönöm, Sziszkó! - mondta Kamil. - Te pedig a legjobb tanár vagy! 

- Nincs mit - mondta Sziszkó. - De még nem vagyunk kész. Most jön a nehezebb rész.

- Mi az? - kérdezte Kamil. - Most meg kell tanulnod azt, hogy hogyan változtasd meg a színedet gyorsan és helyesen, ijedség helyett - mondta Sziszkó. - Mert ha egy madár jön, akkor nem lesz időd gondolkodni. Akkor azonnal kell reagálnod. 

- És hogyan tanuljam meg ezt? - kérdezte Kamil. 

- Úgy, hogy játszunk egy játékot - mondta Sziszkó. - Én fogok mondani neked egy színt, és te annak a színnek kell lenned. De csak akkor mondom el a színt, ha már elkezdtem számolni háromtól egyig visszafelé. Ha elmondom a színt, akkor neked azonnal abba a színbe kell váltanod. Ha sikerül, akkor nyertél. Ha nem sikerül, akkor vesztettél.

- Ez izgalmasnak hangzik - mondta Kamil.

- Akkor kezdjük el! - mondta Sziszkó. - Figyelj jól! 

   Sziszkó elkezdett számolni háromtól egyig visszafelé, és amikor elérte az egyet, mondott egy színt. - Három... kettő... egy... piros! Kamil gyorsan pirosra váltott. 

- Sikerült! - kiáltotta Kamil. 

- Ügyes vagy! - dicsérte Sziszkó. - Most jön a következő! 

   Sziszkó újra elkezdett számolni háromtól egyig visszafelé, és amikor elérte az egyet, mondott egy másik színt. 

- Három... kettő... egy... kék! Kamil gyorsan kékre váltott.

- Megint sikerült! - örült Kamil. - Nagyszerű! - mondta Sziszkó. - Most jön az utolsó! 

  Sziszkó még egyszer elkezdett számolni háromtól egyig visszafelé, és amikor elérte az egyet, mondott egy harmadik színt. 

- Három... kettő... egy... fekete!

- Megint sikerült- ujjongott Kamil feketén.

 A játék után Kamil és Sziszkó nagyon boldogok voltak. Kamil úgy érezte, hogy sokat tanult Sziszkótól, és már nem volt olyan ijedős. Hitte, hogy bármikor képes színt váltani.Sziszkó büszke volt Kamilra, és örült, hogy segíthetett neki.
- Köszönöm, Sziszkó, hogy megtanítottál bátrabbnak lenni - mondta Kamil.
- Nincs mit, Kamil, hiszen te a legjobb barátom vagy - mondta Sziszkó.
- Te is az enyém - mondta Kamil.
- Most már nem kell félned a madaraktól - mondta Sziszkó.
- De ha mégis jönne egy madár, akkor te mindig ott leszel mellettem, igaz? - kérdezte Kamil.
- Természetesen - mondta Sziszkó. - Én mindig megvédelek téged.
- És én is téged - mondta Kamil.
- Akkor most menjünk játszani a többi kaméleonnal! - javasolta Sziszkó.
- Jó ötlet! - értett egyet Kamil.
És elindultak játszani az erdőben, boldogan és vidáman. A madarak pedig messziről nézték őket, és nem mertek közelíteni hozzájuk.
    A félelem legyőzhető, ha szembenézünk vele, főleg ha van egy jó barátunk, aki segít nekünk.