Volt egyszer, hol nem volt, egy meseszép tó és itt élt egy szépséges halleány, akit Halikának hívtak és egy nagyon kedves, cuki fiúbéka, akit Békucinak hívtak.
Halika és Békuci nagyon különbözőek voltak, és nem csak azért mert egyik lány volt a másik pedig fiú, de az egyik a víz alatt élt, míg a másik többnyire a víz fölött. Egyvalami azonban közös volt bennük: mindkettőnek hiányzott valami, ( vagy valaki?) a világukból. Halika szerette a víz alatti világot, ahol sok színes növény és hal volt. Békuci pedig szerette a víz fölötti világot, ahol sok zöld fű és virág nőtt. De valamit még ennél is jobban szerettek, mégpedig egymás szemébe nézni, és beszélgetni reggeltől- estig. Halika és Békuci gyakran találkoztak a tó felszínén, ahol beszélgettek és játszottak egymással.
Egy nap, elhatározták, hogy megmutatják egymásnak a saját világukat. Halika elvitte Békucit a víz alá, ahol megmutatta neki a korallokat, a csigákat, a rákokat és a különböző halakat. Békuci nagyon csodálkozott, hogy milyen szép és változatos a víz alatti világ. Halika pedig elmesélte neki, hogy milyen érdekes dolgokat tanult a halaktól, például hogy hogyan lehet úszni, lélegezni és tájékozódni a vízben. Békuci nagyon élvezte a víz alatti kalandot, de hamarosan elfogyott a levegője, elfáradt és vissza kellett mennie a víz felszínére.
Másnap, Békuci vitte Halikát a víz fölé, ahol megmutatta neki a fákat, a madarakat, a rovarokat és a különböző virágokat. Halika csak ámult- bámult, hogy milyen szép és változatos a víz fölötti világ. Békuci pedig elmesélte neki, hogy milyen érdekes dolgokat tanult a béka barátaitól, például hogy hogyan lehet ugrani, brekegni és bújócskázni a fűben. Halika nagyon élvezte a víz fölötti kalandot, de hamar elfogyott a levegője, és kezdett kiszáradni, így vissza kellett mennie a vízbe.
Halika és Békuci rájöttek, hogy mindkét világ gyönyörű és izgalmas, de egyik sem tökéletes nélkülük. Ők ketten egymásban találták meg a hiányzó darabot, ami boldoggá tette őket. Halika és Békuci eldöntötték, hogy összetartoznak, és mindig együtt maradnak. A vizet végülis mindketten szerették. A tó lakói pedig örültek, hogy Halika és Békuci megtalálták a szerelmet, és elfogadták őket, mint a tó családjának tagjait. Attól kezdődően pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak, a víz alatt és a víz fölött.
Halika és Békuci szerelmének a története arról szól, hogy a szeretet áthidalja a különbségeket, és hogy a világ tele van szépséggel és csodával, ha nyitott szemmel és szívvel nézzük. A mese azt is tanítja, hogy a kalandvágy és a kíváncsiság segít felfedezni az új dolgokat, és hogy a barátság és a szeretet a legnagyobb kincs az életben.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
