Nyuszi és Sünike répát vet

Titi Hajnalka:  Nyuszi és Sünike répát vet

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis sündisznó, akit Sünikének hívtak. Sünike nagyon szerette a barátait, akikkel sokat játszott és kalandokat élt át. Az egyik legjobb barátja Nyuszi volt, aki egy kis házikóban élt a mező szélén. Nyuszi nagyon szerette a répát, mert finom volt és egészséges. Minden tavasszal répát vetett a kertjében, hogy legyen mit ennie egész évben.
Egy szép napsütéses reggelen Nyuszi felkelt az ágyából, és kinézett az ablakon. Látta, hogy a mező tele van virággal, a madarak csicsergnek, és a Napocska mosolyog. Nyuszi boldogan kiáltott:
- Juhúúú! Itt a tavasz! Itt az ideje répát vetni!
Nyuszi gyorsan felöltözött, megette a reggelijét, és kivette a magtartóját a szekrényből. A magtartóban sokféle mag volt: kukorica, borsó, saláta, és persze répa. Nyuszi kivett egy maréknyi répamagot, és elindult a kertje felé.
- Szia Nyuszi! - hallatszott egy vidám hang mögötte.
Nyuszi hátrafordult, és meglátta Sünikét, aki éppen feléje sétált.
- Szia Sünike! - köszönt vissza Nyuszi. - Hová mész ilyen korán?
- Hát én? Csak sétálok egyet a mezőn. Olyan szép most minden! - mondta Sünike.
- Igen, igazad van. Itt a tavasz! - mondta Nyuszi. - De udod mit? Gyere velem! Segíts nekem répát vetni!
- Répát vetni? - csodálkozott Sünike. - De hát én nem tudok répát vetni!
- Nem baj, majd megtanítalak! - biztatta Nyuszi. - Nagyon egyszerű!
Rendben, akkor jövök! - mondta Sünike.
Nyuszi és Sünike elmentek a kertbe, ami egy kis kerítéssel volt körülvéve. A kerítésen belül volt egy nagy ágyás, amit Nyuszi gondosan megművelt.
- Nézd csak! - mutatott Nyuszi. - Ez az ágyás lesz a répa otthona!
- De hát itt nincs semmi! Csak föld! - mondta Sünike.
- Még nincs semmi, de lesz! - felelte Nyuszi. - Először is fel kell ásni a földet!
Nyuszi elővett egy kis kapát, és elkezdte felásni a földet.

- Kapálni? Mi az? - kérdezte Sünike.

- Kapálni azt jelenti, hogy fellazítod a földet, hogy levegőhöz jussanak a magok és a gyökerek. A nemkívánatos gyomokat pedig kivágjuk. Így jobban nőnek majd a növények! - magyarázta Nyuszi.
- Értem… És hogyan kell kapálni? - kérdezte Sünike.
- Így! - mutatta Nyuszi. És legjobb tudása szerint megmutatta Sünikének a kapáló tudományt - Fogd meg ezt a kapát így… És üsd le így… És húzd fel így…
Nyuszi megmutatta Sünikének, hogyan kell kapálni, és Sünike lelkesen utánozta. Hamarosan az egész ágyás fel volt kapálva.
- Nagyon ügyes vagy, Sünike! - dicsérte Nyuszi. - Most már jöhet a magvetés!
Nyuszi elővette kis szütyőt, amiben a répamagok voltak.
- Magvetés? Mi az? - kérdezte Sünike.
- Magvetés azt jelenti, hogy elhinted a magokat a földbe, hogy kicsírázzanak és növekedjenek. Így lesz belőlük répa! - magyarázta Nyuszi.
- Értem… És hogyan vetek magot? - kérdezte Sünike.
- Így! - mutatta Nyuszi. - Fogj egy maréknyi magot így… És szórd el így… És takard be így…
Nyuszi megmutatta Sünikének, hogyan kell magot vetni, legjobb tudása szerint és Sünike lelkesen utánozta. Hamarosan az egész ágyás tele volt vetve répamaggal.
- Nagyon ügyes vagy, Sünike! - dicsérte Nyuszi. - Most már jöhet az öntözés!
- Nyuszi elővett egy kis vödröt, amiben víz volt.
- Öntözés? Mi az? - kérdezte Sünike.
- Öntözés azt jelenti, hogy locsolod a földet, hogy nedves legyen. Így jobban csíráznak majd a magok! - magyarázta Nyuszi.
- Értem… És hogyan öntözök? - kérdezte Sünike.
Így! - mutatta Nyuszi, mint mindig most is legjobb tudása szerint - Fogd meg ezt a vödröt így… És öntsd ki így… És locsold meg így…
Nyuszi megmutatta Sünikének, hogyan kell öntözni, és Sünike lelkesen utánozta. Hamarosan az egész ágyás nedves lett az öntözéstől.
- Nagyon ügyes vagy, Sünike! - dicsérte Nyuszi. - Most már kész is vagyunk!
Nyuszi és Sünike büszkén nézték a munkájukat.
- Köszönöm, hogy segítettél nekem, Sünike! - mondta Nyuszi. - Te vagy a legjobb barátom!
- Nincs mit, Nyuszi! - mondta Sünike. - Én is köszönöm, hogy megtanítottál engem répát vetni! Nekem is te vagy a legjobb barátom!
Nyuszi és Sünike megölelték egymást, és boldogan mosolyogtak.
- Tudod mit? - mondta Nyuszi. - Most már csak annyi a dolgunk, hogy várjuk, hogy megnőjön a répa!
- Igen! - mondta Sünike. - De meddig kell várni?
- Hát… Elég sokáig… De nem baj! Addig is sokat játszhatunk és beszélgethetünk! És néha megnézhetjük, hogy hogyan nő a répa! Biztos nagyon szép lesz!
- Igen! - mondta Sünike. - Alig várom!
Nyuszi és Sünike elkezdtek játszani a kertben. Futkostak, ugráltak, nevettek. Olyan boldogok voltak, hogy nem vették észre, hogy egy kis fekete pofa bukkant fel a földből. Az a kis fekete pofa, Vak Béla volt, a vakond. Vak Béla nem látott semmit, de hallott mindent. Hallotta Nyuszi és Sünike beszédét és nevetését. "Hm… Kik lehetnek ezek? - gondolta Vak Béla. - Talán új barátok? - gondolta Vak Béla. - Meg kell ismerkednem velük!"

 Vak Béla kibújt a földből, és megpróbált közelebb menni Nyuszihoz és Sünikéhez. De mivel nem látott semmit, nem tudta, merre menjen. Így aztán össze-vissza botorkált, és közben felborította a vödröt, letaposta a magokat, és összetapickolta a friss ágyást. Nyuszi és Sünike észrevették és odanéztek.

- Jaj! Ki ez? - kiáltott Nyuszi.
- Egy vakond! - felelte Sünike, mert ő már látott vakondot. Az anyukája mesélt is róla.
- Egy vakond? - csodálkozott Nyuszi. - Mit csinál itt?
- Nem tudom… De nagyon kárt tesz a kertünkben! - mondta Sünike.

Nyuszi és Sünike odarohantak Vak Bélához, és megállították.
- Hé! Te! Állj meg! - kiáltott Nyuszi.
- Mit csinálsz itt? -kérdezte mindjárt Sünike.

Vak Béla megijedt a hangoktól, összehúzta a nyakát és megállt.
- Ki az, ki beszél ? - kérdezte Vak Béla.
- Mi vagyunk! Nyuszi és Sünike! - válaszolták Nyuszi és Sünike.
- Nyuszi és Sünike? - ismételte Vak Béla. - Milyen állatok vagytok?
- Hát én egy nyúl vagyok! - mondta Nyuszi.
- És én egy sündisznó! - mondta Sünike.
- Értem… És mit csináltok itt? - kérdezte Vak Béla.
- Répát vetünk! - válaszolták Nyuszi és Sünike.
- Répát vettek? - ismételte Vak Béla. - Mi az a répa?

Nyuszi és Sünike elámultak. Nem hitték el, hogy Vak Béla nem tudja, mi az a répa.
- Hogyhogy nem tudod, mi az a répa? - kérdezte Nyuszi.
- A répa egy finom és egészséges zöldség! - mondta Sünike.
- Igen, olyan narancssárga és hosszúkás! - folytatta Nyuszi.
- És nagyon szeretjük enni! - magyarázta Sünike.
- És ezért vetünk belőle sokat a kertünkben! - fejezte be a mondanivalót Nyuszi.

Vak Béla nem értette, miről beszélnek. Ő soha nem evett répát, mert ő csak férgeket és gilisztákat evett. A férgek és giliszták voltak neki a finom és egészséges étel.
- Nem tudom elképzelni, milyen lehet a répa… - mondta Vak Béla. - Én csak férgeket és gilisztákat eszem…

Nyuszi és Sünike elborzadtak. Nem hitték el, hogy Vak Béla csak férgeket és gilisztákat eszik. Azt gondolták, hogy az nagyon undorító lehet.
- Hogyhogy csak férgeket és gilisztákat eszel? - kérdezte Nyuszi.
- A férgek és giliszták az undorítók! - mondta Sünike.
- Nem igaz! A férgek és giliszták nagyon finomak és egészségesek! - mondta Vak Béla.
- Igen, de nem lehet enni! Csak növényeket lehet enni! Mint a répa! - mondta Nyuszi.
- Nem igaz! A férgeket és gilisztákat is lehet enni! És még jót is teszek vele, mert a giliszták megennék a répátokat. Csupa hasznos dolgot teszek - mondta Vak Béla.
- Hasznosat? Milyen hasznosat? - kérdezte Sünike.

Vak Béla elgondolkodott egy pillanatig, majd így válaszolt:
- Hát… A föld alatt végezek hasznos munkát!
- Milyen hasznos munkát? - kérdezte Nyuszi.
- Alagutakat ások! - mondta Vak Béla.
- Alagutakat? Minek? - kérdezte Sünike.
Hogy könnyebben mozoghassak a föld alatt! - mondta Vak Béla.
- És ez miért hasznos? - kérdezte Nyuszi.
- Hát… Mert így levegőt juttatok a földbe! - mondta Vak Béla.
- És ez miért jó? - kérdezte Sünike.
- Hát… Mert így segítem a növények növekedését! - mondta Vak Béla.

Nyuszi és Sünike meglepődtek. Nem gondolták volna, hogy Vak Béla ilyen hasznos munkát végez. Azt gondolták, hogy csak zavarja őket. És szegényke nem is lát.
- Nahát, te tényleg segíted a növények növekedését.- állapította meg Nyuszi.
- Igen, tényleg! - mondta Vak Béla. - A növényeknek szükségük van a levegőre, hogy lélegezzenek. És a levegőt én juttatom a földbe az alagutaimmal!
- Hűha! Ez nagyon érdekes! - mondta Sünike.
- Igen, az! - mondta Vak Béla. - És még valami: a növényeknek szükségük van a tápanyagra is, hogy erősödjenek. És én tápanyagot is juttatok a földbe.
- Hogyhogy? - csodálkozott el Nyuszi.
- Hát úgy, hogy amikor eszem a férgeket és gilisztákat, akkor átalakítom azt. És amikor kiürítem a férgeket és gilisztákat, akkor az már más lesz. Olyan, ami tele van tápanyaggal! - mondta Vak Béla.

Nyuszi és Sünike rájöttek, hogy Vak Béla a kakiról beszél. Ezen egy kicsit nevettek, de aztán megértették, hogy ez valóban hasznos lehet.
- Ó, értem… Szóval te így adod vissza a földnek, amit elvettél tőle… - mosolygott össze a két jóbarát.
- Igen, pontosan! - mondta Vak Béla büszkén - És ez nem csak az én módszerem, hiszen mindenki ezt teszi.