Mese a büszke nyúlról és a teknősről ( keleti népmese)

Kép: pngtree.com

 Mese a büszke nyúlról és a teknősről ( keleti népmese)

Volt egyszer egy dzsungel, ahol különféle állatok élek. A dzsungel számos állata között volt egy nyúl, aki nagyon sokat hitt magáról. Büszkén mondogatta, hogy ebben az erdőben ő tud a leggyorsabban futni. 

- Én vagyok a leggyorsabban futó állat, ebben az erdőben. A futási sebességemet senki sem tudja felülmúlni – dicsekedett reggeltől- estig.

Az erdőben minden állat tudta, milyen arrogáns a nyúl. Persze volt más jó futó állat is az erdőben. Sok állatot kihívott versenyre a nyúl, de egyik sem mert kiállni vele. Egészen addig, amíg egy nap egy bölcs, öreg teknősbéka elfogadta a nyúl kihívását, hogy versenyezzen. Az egész erdő tudta, hogy az öreg teknős nagyon lassú, és egyszerűen időpocsékolás volt elfogadni a nyúl kihívását, de a bölcs teknős úgy gondolta ideje megleckéztetni ezt a nagyratarti nyulat.

– Hé, nyúl, elfogadom a kihívásodat!– szólt vissza neki.

A nyúl jót nevetett a teknősbékán, majd beleegyezett, hogy gyorsan essenek túl rajta. 

"Nem lesz túl nehéz dolgom- gondolta- hiszen ez a teknős épp, hogy csak vánszorog!"

 Elérkezett a várva várt nap, elkezdődött a versenyfutás a gőgös nyúl és a bölcs vén teknős között. Mindketten a rajtnál készülődtek. A dzsungel összes állata összegyűlt, hogy megnézze a versenyt. 

- Hé teknősbéka, te fuss először, én megvárom, amíg elég messze leszel! – gúnyolta a nyúl a teknősbékát. 

A versenyt a teknősbéka kezdte, aki nehezen futott. A gőgös nyúl még mindig a rajtvonalnál állt, gondolta ad neki egy kis előnyt, nehogy elmenjen a kedve már az elején.  Nemsokára azonban villámsebességre váltott, megelőzve a teknősbékát, aki addig éppen csak néhány lépést tett meg. A nyúl olyan gyorsan futott, hogy majdnem a célba ért.

„Mindjárt célba érek, de a teknősbékát még nem látom. Jobb, ha először pihenek , várok kicsit."- gondolta.

A nyúl úgy döntött, egy árnyas fa alatt pihen egyet. Olyan jól esett neki a pihenés a nagy futás után, hogy el is aludt. Eközben a teknős tovább folytatta útját. A maga tempójában, lassan már majdnem a célba ért. A nyúl pedig még mindig mélyen aludt a fa alatt. Egyszer csak felébredt, és látta, hogy a teknősbéka egy lépésre van a célvonaltól! 

Rohant, hogy behozza a lemaradást. De bizony nem volt ideje utolérni a versenyt befejező teknősbékát, pontosan egy másodperccel azelőtt szakította át a célszalagot a teknősbéka, mielőtt ő beérte.

 – Ó, nem, nem, ez nem lehet igaz! Nem veszíthetek ezzel a lassú teknőssel szemben! – mondta a nyúl csalódottan. 

Az egybe sereglett állatok, akik szemtanúi voltak a versenynek, nem számítottak arra, hogy a végén valaki legyőzi a nyulat a futóversenyen. Márpedig mégis legyőzte! Ráadásul ez a valaki, egy vánszorgó teknős!

 A gőgös nyúl végre rájött, hogy tévedett, amikor alábecsülte a teknősbékát. Rájött, hogy senkit sem szabad alábecsülnie, pedig ő a leggyorsabb állat az erdőben. 


                           Tanulság:  Soha ne becsülj alá másokat!


Az aranytojást tojó lúd meséje ( keleti népmese)
A kis Jézus karácsonyfája ( keleti legenda)

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/