Békés erdő és az elveszett béke

Békés erdő és az elveszett béke / Kép: freepik.com

 Egyszer volt, hol nem volt, a Hetedik határon is túl, volt egyszer egy erdő, amit mindenki csak Békés erdőnek nevezett. Élt ebben az erdőben, egy aprócska manó, aki a Peti névre hallgatott, s az ő legjobb barátja és segítője Bimbó, a kedves esőfelhőcske. De kedves volt ebben az erdőben mindenki, aki itt élt. Az oroszlánok békésen heverésztek a nyuszik mellett, a rókák nagyon jó barátságban voltak az őzikékkel, és a pumák őrizték Békés erdőben a rendet. Még a hernyók sem bántották a leveleket, minden állatnak a konyhatündérek varázsoltak kedvére való étket.

Reggelente Peti manó, esőfelhőcske társaságában végig járta az erdőt, és ha akadt bajba esett, vagy megsérült állat, azt csak bekente a varázskenőcsével, s máris jobban érezte magát. Esőfelhőcske pedig megöntözte a szomjas füveket, virágokat, fákat, és feltöltötte a félig kiszáradt patakocskát, hogy az erdő állatai sem maradjanak szomjan. Így aztán nagy béke és szeretet uralkodott az erdőben, nem is volt annak párja messze hét határon.

Egy nap végén, amikor már a Napocska is párnájára hajtotta a fejét, Rudi a kisördög megelégelve ezt a sok szeretetet és békét elhatározta, hogy belopózik az erdőbe, hogy egymás ellen uszítsa az erdő állatait. Először az oroszlán házába osont, és ellopta az alvó maciját, amit aztán Nyuszi úr ágyába csempészett. Nyuszi úrtól tudván, hogy a nyuszik milyen érzékenyek a fogaik tisztaságára, ellopta a fogkeféjét, amit Róka úr fürdőszobájába helyezett. Róka úrtól pedig ellopta a kedvenc farokkeféjét, hogy a sárgarigók fészkébe rakja. Amikor pedig kész lett, elbújt egy bokor mögé, hogy jót nevessen az állatok veszekedésén.

Reggel szegény oroszlán arra ébredt, hogy a farkincáját öleli kedvenc macija helyett. Nyuszi úr reggeli fogmosása fogkefe hiányában elmaradt. Róka úr pedig hiába akarta kifésülni csoda lompos farkincáját, nem volt mivel. Így aztán valamennyien kétségbeesetten jelentették az ügyet Puma Pirinek, a rendőrka pitánynőnek.

Peti manó és Bimbó, mit sem sejtve megszokott útjukra indultak. Ámde a megszokott csend, nevetés és béke helyett, nagy veszekedések fogadták őket az erdő közepén. Puma Piri mindenkinél házkutatást tartott, és megtalálta az eltűnt tárgyakat. Mindenki vádolt mindenkit, ám arra senki sem gondolt, hogy valaki csúf tréfát űz velük.

- Álljatok meg állatok!- kiáltotta Peti manó, mire a zúgolódó állatok elhallgattak.- Használjátok egy kicsit a fejeteket, vagy kenjem be a varázskenőcsömmel?

Miért kellene Nyuszi úrnak, az oroszlán alvó macija, hiszen van neki sajátja? És miért kellene Róka úrnak Nyuszi úr fogkeféje, amikor nem is bírja a fogkrém ízét? Nem beszélve a sárgarigókról, akik hogyan fésülködnének, amikor szőrük sincs?!

- Igaza van!- helyeselték az állatok kórusban.

- De akkor ki a bűnös?- nézett rá kérdőn Puma Piri.

- Én tudom!- szólalt meg az éppen odaérkező Csiga Lina- Tíz órája szaladok, hogy el tudjam mondani, én láttam ki tette.- lihegte.

- És meg is mondod nekünk?- kérdezte az oroszlán.

- Hát Rudi a kis ördög!- válaszolta.

Egyszer csak a bokor megmozdult. Mindannyian odanéztek. Rudi a kisördög ijedten ugrott ki a rózsabokor rejtekéből, s uccu neki, menekülni kezdett! Az állatok pedig az oroszlánnal az élen, utána! Rudi még sosem volt ennyire megijedve, úgy szaladt, hogy alig győztek utána futni valamennyien. Talán még most is szalad valahol, mígnem a világ végéig nem ér. Békés erdő lakói pedig jót nevettek, a pórul járt rosszakarón. Nem hiába mondják a régiek: az nevet, aki utoljára nevet!

A mese 700 mese közül került be a legjobb 57- be , a Pannon Lapok Társasága mesepályázatán, ami automatikus megjelenést jelentett nyomtatásban a Mesék könyve című gyönyörű mesegyűjteményben, 2011 - ben
Anyu mesél
A béke útja

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/