Kázmér kakas és a szerelem

Titi Hajnalka: Kázmér kakas és a szerelem 

 Egy távoli csodás farmon,

Élt mindenféle házi állat,

Ma nektek arról mesélek,

Milyen ott a szárnyas jószágnak.

Mert ezen a mesés farmon,

Élt egy kakas: délceg s színes.

Azt beszélték mindent megtesz,

Amikor nagyon szerelmes.

Nem szégyellt meghódítani,

Egy szép tyúkot, ha az tetszik.

Pedig ám a nyámnyilábbak,

Ezért mindig kinevették!

Hát igen ez jellemző is,

Emberektől átvett dolog:

" Becsmérelem a másikat,

Hogy úgy tűnjék én vagyok a jobb!"

Azt hiszik, hogy más szemében,

Azzal lesznek kiválóbbak,

Ha az ellenfél kárára,

Fényezik ki önmagukat.

Márpedig, ha van csöpp eszed,

Tudod jól ez nem működik,

Ki a másikat leszólja,

Nem jó ember, csak küszködik.

Egy nyertesnek nincs szüksége

Fényezésre, leszólásra.

Ha szíve helyén van, az elég,

Nem szán időt ármánykodásra!

Így a nyámnyila kakaskák,

Hiába is erőlködtek.

A legszebb tyúkok az udvaron,

Kázmér kakasba szerettek.

Egy úriember mindig tudja,

Mit óhajt a hölgye szíve:

A csillagokat is lehozta,

Vagy elvitte egy ebédlőbe.

Szókincsben is bővelkedett,

Tudott a szavakkal bánni:

Annyit beszélt, hogy a végén,

Már a tyúk nem akart várni...

Így történt, hogy csodás farmon,

Nem csak virággal telt a rét,

Kázmér kakas csemetéi,

Hamar benépesítették!

Száz kis apró, sárga gombóc,

Futkorászott, és csipogott.

Meglátszik, ha a tyúkanyókák

Egy kakas mellett boldogok!

A nyámnyilák is elhallgattak,

Többé őt nem becsmérelték...

Bár lehet, hogy éppen azért,

Mert húslevesben végezték!