Volt egyszer egy mese nyári,
És egy tanya hortobágyi.
Élt amott egy gazda bácsi
És egy bárány mami: Sári.
Nagy hassal járt szegény Sári,
Mondhatnánk , hogy lári- fári!
Alig kezdett el sétálni
S megszülettek báránykái.
El is kezdtek kiabálni:
-Beeee! Beeee! – így Sanyi, Fáni.
-Anyukám gyere táplálni!
Nem sikerül lábra állni!
S akkor bárány mami Sári
Így szólt nekik:- Sanyi, Fáni,
Próbáljatok lábra állni,
Csak úgy tudlak megkínálni!
Bár nehézkes lábra állni,
Mégis meg kellett próbálni.
-Sikerült! – kiáltott Fáni.
S elkezdett megvacsorázni.
Sanyi sem akart meghátrálni,
Igyekezett hátfelállni.
Felnevetett bárány Sári:
-Nem győzlek titeket csodálni!
Bárány mami báránykái,
Együtt indultak sétálni
- Olyan mókás!- nevet Fáni
Jó, hogy bele kellett vágni!
Béget Sanyi, béget Fáni:
-Nézd mami, hogy tudunk járni!
-Kicsinnyeim Sanyi , Fáni,
Még ma haza kell találni!
Volt egyszer egy mese nyári,
És egy tanya hortobágyi.
Ott élt bárány mami Sári,
És kicsike báránykái.
Nem kellett már csodát várni,
Itt volt Sanyi , itt volt Fáni.
Összebújva, együtt hálni,
Lehet ennél többre vágyni?
Boldog is volt bárány Sári,
Boldog Sanyi , s kicsi Fáni.
Jöhet rossz nap, jöhet bármi,
Van boldogság evilági!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/