A bátortalan kisbéka

 Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kisbéka a tó partján. A kisbéka nagyon szeretett volna játszani a szomszéd gyerekbékákkal, de egyszer, amiért megbotlott egy tavirózsa indába ugrócskázás közben, kicsúfolták és kinevették és ezt sehogy sem tudta elfelejteni. Így nagyon félénk lett és valahányszor a szomszéd gyerekbékák kijöttek játszani, ő elbújt a nádasban. Nem mert beszélni senkivel, mert attól tartott, hogy újra kinevetik vagy megbántják. Éppen ezért a kisbéka nagyon magányos volt és szomorú.

Egy nap azonban meghallotta, hogy a tó túloldalán egy nagy vidámpark nyílt. Nagyon kíváncsi lett rá, hogy milyen lehet ott játszani.Talán ott találhatna olyan barátokat, akik nem nevetnék ki és szórakozhatnának együtt! De a kisbéka nem mert átúszni a tó másik felére, mert addigra már a félelmei megsokasodtak és attól is félt, hogy távol az otthonától valami veszélyes dolog történik majd vele. Talán egy nagy hal megeszi, vagy egy madár elragadja, de az is megtörténhet, hogy egy horgász véletlenül halnak nézi és kifogja. Így a kisbéka inkább otthon maradt és biztonságból nézte a vidámpark fényeit és hallgatta a vidám zenét és a boldog gyermekzsivajt.

Egyik nap telt a másik után és a kisbéka vágya a vidámpark után, nemhogy elmúlt volna, de egyre jobban felerősödött. Olyan erősen nyugtalankodott, hogy egy este úgy döntött, mégis megpróbál átúszni, a tó másik felére. Talán ha sötét van, senki sem veszi észre őt. Így aztán úszni kezdett, de mindene remegett, mert ahogy úszott előre, egyre több zajt hallott maga körül. Ugyanakkor, hallotta a vidámpark hangját, a baglyok huhogását és a vízbe ugró békák csobbanását. A kis béka egyre jobban megijedt és úgy érezte, hogy nem bírja tovább. És akkor hirtelen, meglátott valamit a víz alatt. A holdfényben egy nagy árnyék közeledett felé! Biztos volt benne, hogy ez egy óriási hal vagy egy krokodil. Sikoltozni kezdett és menekülni akart, de már azt sem tudta eldönteni, hogy nem- e messzebb van az otthona, mint a vidámpark? Úgyhogy határozatlanul állt a nagy döntés előtt: előre vagy hátra? Ám ahogy az árnyék közelebb ért, egyre kisebb lett, és rá kellett jönnie, hogy ez a félelmetes jelenség nem más, mint egy másik béka.

- Szia! - mondta a másik béka vidáman. - Te is a vidámparkba jössz?

A bátortalan kisbéka megkönnyebbült.

- Igen… - hebegte.

- Akkor együtt is mehetnénk! - mondta a másik béka. - Én is most jöttem ide először. Nagyon izgalmasnak tűnik. Talán találunk ott barátokat és szórakozhatunk velük.

- Nagyon szívesen veled tartok- felelte boldogan a bátortalan kisbéka, mert az új ismerőssel együtt, mindjárt bátrabbnak is érezte magát.

Így aztán a két béka együtt folytatta az útját a tó másik felére. Útközben sokmindenről beszélgettek és megnevettették egymást. Csodálatos élmény volt egy ilyen kedves békagyerek társasága. Rá kellett jönnie, hogy nem mindenkitől kell tartani, sőt! Barátkozni nagyon jó dolog!

Amikor elértek a vidámparkhoz, csodálkozva néztek körül. Mintha egy igazi mesevilágba csöppentek volna! Láttak rengeteg színes játékot és attrakciót. Láttak hintát és körhintát, hullámvasutat és dodgemet, sütőtököt és vattacukrot. Láttak sokféle állatot is: nyulakat és mókusokat, macskákat és kutyákat, lovakat és elefántokat, mert még egy cirkusz is volt a szomszédságban egy igazi állatsimogatóval!

A két gyerekbéka lelkesen vetette bele magát a nagy vidámságba. Kipróbálták az összes játékot és attrakciót. Megkóstolták az összes finomságot. Megismerkedtek sok más állattal. Barátokat szereztek akikkel együtt játszottak és nevettek.

A bátortalan kisbéka még soha nem érezte magát ilyen jól az életében. Megértette, hogy nincs mitől félnie a nagyvilágban. Igaz vannak csúfolódó gyerekbékák, de nagyon sok kedves jó gyerekbéka is van, akik befogadják és szeretik.  Nagyon örült, hogy ő is lehet bátor és boldog, de a legjobb érzés mégiscsak az volt, hogy bizony ő is szerethető.