Tojáslopkodó Ottó és a félresikerült móka

Titi Hajnalka:  Tojáslopkodó Ottó és a félresikerült móka

Hallottál- e már Tojáslopkodó Ottóról? Hogy ki is volt ő? Ha hiszed, ha nem Tojáslopkodó Ottó egy bosszantó kobold volt, aki rettegésben tartotta a húsvétra készülődő kislányokat évről- évre, valamikor nagyon régen. Tojáslopkodó Ottó legkedvesebb foglalatossága az volt, hogy ellopkodta a megfestett húsvéti tojásokat, amiket a kislányok olyan nagy szeretettel és igyekezettel készítettek minden Húsvétra, hogy ajándékba adják a locsolkodó fiúknak.

Hihetetlen jó szimata volt hozzá, hogy megtalálja az elkészült hímestojásokat a házakban, bárhová is rejtették el a tulajdonosok. Ezért aztán hiába is próbálkoztak, ő mindig ráakadt. Ezek után pedig már csak a szerencsén múlott kihez nem tér be. Az eltulajdonított tojásokat a zsákjába rakta, elsietett vele a kedvenc tojástörő sziklájához, ahol egyenként hozzáhajította őket, hogy szét törjenek s közben nagyokat nevetett. Jó dolog is a nevetés, kivéve, ha mások kárára műveljük! Hát így mókázott ő minden Húsvétkor, szerette is ezt az ünnepet!

Csillácska érdeklődő természetű kislány volt, tele jósággal és szeretettel. Minden évben nagy lelkesedéssel készült a húsvétra, nagyon szeretett tojásokat festeni. A nagymamája tanította meg a legkülönfélébb fortélyokra, így aztán közel s távol nem lehetett találni olyan gyönyörű hímestojásokat, mint amilyeneket ő készített. De mivel már Tojáslopkodó Ottó az ő tojásait is volt, hogy ellopta nagyon félt, hogy ismét bekövetkezik. Így aztán, azon kapta magát, hogy már örülni sem tud a tojásfestésnek. A félelem igencsak el tudja venni az ünnepi hangulat varázsát. Nagymama, mindjárt észrevette, hogy idén nem olyan lelkes a kisunokája, mint máskor:

- Mi a baj csillagom? – kérdezte. 

- Olyan szépek ezek a tojások Nagyi, de nagyon félek, hogy Tojáslopkodó Ottó megint eljön és ellopja, mielőtt eljönne a reggel. 

- Ó attól ne félj Csillácskám!- nyugtatgatta kisunokáját, mert mindjárt támadt is egy remek ötlete- 

- Majd mi megleckéztetjük azt a rosszalkodó koboldot! Gyere csak velem! 

Azzal a nagymamával kimentek az udvarra. Nagymama udvarán számtalan tyúk és kacsa élt. Voltak még itt libák és pulykák is.

Így aztán tavasz táján Nagymama saját házi tojásokkal is büszkélkedhetett. A tyúkocskák, amikor eleget tojnak elkotlanak. Ilyenkor a tyúkokat kotlóknak nevezik, mert a csibéiket költik. Ebben az időszakban hetekig egész nap csak ülnek a tojásaikon, gondosan melengetve őket és csak nagyon kisidőre szállnak le a fészekről, hogy nehogy kihűljenek. Nagymama így folytatta:

- Tudod kicsim vannak tojások, amelyekből nem tud kiscsibe születni, mert kihűlnek, vagy mert terméketlenek. Ezeket kotlóstojásoknak hívjuk. 

- És honnan tudjuk, hogy melyek a kotlóstojások?

- Hát az nagyon egyszerű: amikor megrázzuk, azt halljuk, hogy locsognak. - Nahát! – nézett rá nagyra nyílt szemekkel Csillácska. - Amikor viszont ezek a tojások eltörnek rettenetes szaguk van! Mindenki tudja mihez kezd Tojáslopkodó Ottó a tojásokkal, de ha tojás törés közben ráfröcskölődik egy efféle romlott tojás, ha napokon át fürdik, még akkor is érezni fogja ezt a rettenetes szagot! Azokután pedig messzire el fogja kerülni az emberek házát, s még a kedve is elmegy a hímestojásoktól egy életre! Most pedig nincs más dolgunk, szedjünk össze párat ezekből és fessük be nagyon szépen, hogy még csak ne is gyanakodjon turpisságra!

Csillácskának felragyogott a szeme, arra a gondolatra, hogy elvehetik Tojáslopkodó Ottó kedvét a tojáslopkodástól. Végre megkapja amit megérdemel! Úgyhogy a nagyival gyönyörűen kifestették a kotlóstojásokat, majd elrejtették a spájzban. Akkor éjjel Tojáslopkodó Ottó még az átlagosnál is jobb kedvűen indult el tojást lopkodni.

- Újra itt a Húsvét! – nevetett- a kedvenc ünnepem! A locsolók semmit sem kapnak holnap, gondoskodom róla! 

Azzal beosont egyik házból a másikba, és sorra ellopkodta a tojásokat. Szerencsére Csillácska házát sem hagyta ki és gyanútlanul tulajdonította el a kotlóstojásokat. Mire a kedvenc tojástörő sziklájához ért, már teljesen fel volt pörögve.

- Jó munkát végeztem!- ujjongott- Ilyen sok tojást még egyik évben sem sikerült összeszednem! Szórakozhatok egészen reggelig! Azzal neki is látott. Csakhogy a nevetés hamar az arcára fagyott, amikor a kotlóstojások kerültek sorra! Az egész testére fröcskölődött a rémísztő, bűzös, romlott tojásból, sőt biztos volt benne, hogy még a nevetéstől nagyra nyílt szájába is jutott! El is ment a kedve a tojástördeléstől, de még a tojáslopkodástól is egy életre! Megfogadta, hogy még az embereket is messzire el fogja kerülni ezek után!

Így történt hát, hogy a kislányoknak azóta nem kell aggódniuk, hogy eltűnnek a hímestojások, mire jönnek a locsolók, s boldogan telhet minden húsvét Csillácskának és a Nagyijának köszönhetően

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Mesebolygó oldal  és Mesebolygó csoport

Mamutka mamája
Tudj meg mindent a tapírról

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/