Klaudiát mindig rossz lánynak hívták, mert egyszer, amikor nagyon kicsi volt, kinyújtotta a nyelvét a postásnak. Sokesetben elég egyetlen dolog, hogy az emberek elítéljenek, bármennyire ártatlan ügyet is követtél el. De nem szabad vele törődni. Minden csoda három napig tart- mondják. Nos, ez egy kicsit tovább tartott, de az emberek felejtenek, s idővel ezen is túl lesznek.
A kislány egyedül élt nagymamájával és három testvérével a mezőn túli házban, a falusi lányok pedig nem vettek tudomást róla, mert a szüleik előre óvták őket „ a rossz lánytól".
A rossz lány ezt nem bánta, amúgy is egyéb dolgok foglalkozták, mint más lányokat. Egy ideje például, mindig a kakukkórára gondolt. Az óra ott állt a ház egyik sarkában, és óránként kinyílt az ajtó a homloka közepén, amikor egy kis kakukk jött ki rajta, és ugyanannyiszor mondta el a nevét, ahányat az órának kellett volna ütnie:
- Kakukk! Kakukk! Kakukk!
Ezt mindig olyan hangosan tette és annyira sietve, hogy az óra egyáltalán nem tudott szóhoz jutni. A rossz lány mindig arra gondolt, vajon kinek rosszabb: az órának, aminek van egy szekrény a homlokán, amibe egy hangoskodó madár lakik, aki mindig ki-be ugrál, vagy a szegény kakukknak, aki olyan sok időt tölt abban a sötét kis börtönben?
„Ha az erdőben élhetne - gondolta magában -, talán még a hangja is bájosabb lenne, sőt talán még életre is kelne! „
Nagymama tudott a rossz lány minden aggodalmáról, nem egyszer csóválta is a fejét:
- Klaudia, Klaudia, jó lenne, ha néha rám is gondolnál!- mondogatta.
De a rossz lány így válaszolt:
-Nem vagy börtönben, nagyi drágám, és egy madár sem lakik a fejedben. Miért gondolnék rád?
Egy nap a házuk közelében látta, hogy az iskolás lányok virágot szednek a mezőn. Közelebb ment hozzájuk és megszólította őket, pontosabban Oliviát:
- Adj nekem egyet, kérlek! Olyan szépek! – kérte, s közben arra gondolt "talán a kakukknak tetszene."
De mindannyian azt felelték:
-Nem, nem! A kishúgom születésnapjára készülünk. Holnap hétéves lesz. Neki pedig virágkoszorút készítünk, hogy boldog legyen. Minden szálra szükségünk van. Anyukám tortát süt és egész délután vidám játékokat fogunk játszani vele.
-Talán most boldogtalan?
-Ó, nem; nagyon boldog. De lesz a születésnapja, és mi még boldogabbá akarjuk tenni.
-Miért?- csodálkozott a rossz lány.
-Mert szeretjük - mondta Olivia.
-Mert olyan kicsi - mondta Betti.
-Mert él és tündéri- mondta Anabell.
-Törődni kell mindenkivel, aki él és szeretni? - kérdezte a rossz lány, de a többiek már oda sem figyelt rá. Túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy meghallgassák.
Ezért saját gondolataiba mélyedve folytatta az útját. Most először, jobban széjjel nézett a környezetében. Úgy tűnt, mintha minden kerek egész lenne: a madarak, a méhek, a susogó levelek és a félig a fűbe rejtett apró vadvirágok. Milyen igaz, amit mondtak a lányok! Ez a szépség körülötte, boldoggá tették, mintha a természet így gondoskodna az ő boldogságáról, ahogyan a lányok Olivía kishúgáról...
-A kakukkóra nem él - állapította meg.
- Ó, nem, az nem él - válaszolták a fák, mintha bele láttak volna a fejébe-, de sok, nem élő dolognak van hangja, más pedig csak „jelzőtábla", amely utat mutat.
- Utat, mihez és hova?- kérdezte a kislány.
- Magunk találjuk ki hova, ha hallgatunk a szívünkre. A helyes utat mindannyiunknak magunknak kell megtalálnunk- suttogták a fák válaszul.
Amikor a rossz lány belépett a házba, a kakukk pontosan tizenegyszer kiáltotta a nevét, de fel sem nézett. Ez az órában raboskodó madárka, azt sem tudta, hogy létezik. Hogyan is tudná viszonozni a kislány törődését és szeretetét? A nagymama viszont, mindig törődik vele és szereti, még akkor is, ha rosszalkodik.
Klaudia abban a pillanatban úgy érezte, hogy megtalálta a helyes utat, hiszen a kicsi szíve körül valami csodás dolgot érzett. Egyenesen a kandalló melletti székhez lépett, ahol a nagyi ült. Szerető mosolya úgy ragyogott a szobában, mint az életet adó Nap kint a nyári égen. Boldogságot érzett. Már csak azt akarta, hogy a nagyi is mindig boldog legyen.
Letérdelt mellé és megcsókolta a kezét.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
