Február másodikát
Várja minden ember.
Azt lesik a medve,
Milyen időt "rendel"?
Ő tudja egyedül,
Kell- e ma örülni?
Vagy a hideg elől,
Tovább el kell bújni?
Nagy bölcsen előjön,
Megrázza bundáját,
De , ha ragyog a Nap,
Visszabújik mindjárt!
Az árnyékát látva,
Azonnal megérti:
A tavasz soká jön,
Jobb lesz még aludni!
Ám , ha az nap mindent
Csikorgat a hideg,
Fagyos fák ágain
Baljós varjú sereg.
S még a Nap sem látszik...
Kint marad a medve!
Vidáman szaladgál,
Erre lesz jókedve!
Mert tudja, hogy ez mind
A tél utolsó mérge.
Próbál erősködni,
De fogytán az ereje!
Hisz a tavasz siet,
Belepni a tájat:
Meleg ébredést hoz
A fagyos világnak!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/