A kisvárosok igenis sok titkot rejtenek, bármerre is indulj el, mindig akad felfedezni való rejtély. Lehet nem is kell messze menned, lehet az a bizonyos " titok" éppen ott van a saját osztályodban,talán épp melletted a padban. Lehet, hogy történtek is már körülötted furcsaságok, apró varázslatok, csak nem akartad észre venni...
Ella külsőleg ugyanolyan kislány volt, mint mindenki más és átlagos iskolába járt. Átlagosak voltak az osztálytársai, a barátai és még a tanárai is. A külső nem mindig a valóságot mutatja, merthogy ő mégis különbözött a többiektől. Hiszed ha nem azért, mert egy igazi boszorkány! Nem kell megijedj, nem a gonosz fajtából, ő amolyan jóságos vérvonalú utódként született erre a világra. A huszonegyedik században már nem nagyon lehet boszorkányokat találni- gondolnánk- de az igazság az, hogy csak azért, mert jól álcázzák magukat. Ahhoz pedig, hogy jól álcázzák magukat, be kell épüljenek az emberek közé. Hát hogy is tudnának beépülni a leginkább, ha nem úgy, hogy iskolába járnak?
Ella szerette az iskolát, igaz legtöbbször unalmasnak találta, hiszen ő bármit meg tudott tanulni egy kis varázslattal, csak csettintenie kellett és máris a fejében volt az aktuális tudnivaló. De olyan sok más dolog történt még a suliban, rengeteg móka és játék! A legjobb barátnője Bella volt, valahogy mindig egyetértettek mindenben. A felnőttek azt mondanák, hogy egy hullámhosszon voltak. Nemcsak, hogy ugyanazok a dolgok érdekelték őket, de mindig ugyanahhoz is volt kedvük. Mindketten szerették a lovakat és a cicákat. És még sorolhatnánk. Ezért is bántotta annyira, hogy nem lehetett teljesen őszinte Bellával és nem mondhatta el neki a titkát. Pedig az igazi barátságok őszinteségen alapulnak. Azonban a szülei szigorúan megtiltották, egy boszorkánynak pedig illett betartania a szülei óhaját...
Az idő csak telt, és ő nem mondhatott semmit továbbra sem. Így aztán az év minden napja lelkifurdalással telt, és e miatt nem érezte magát túl jól. Ráadásul a világ előtt is folyton meg kellett játszania magát. Néha úgy szeretett volna beöltözni boszi ruhába és végig vágtatni a mindenhovaelröppentő seprűjével a horizonton nappal, de ezt nem tehette, még éjszaka sem...
Kivéve Haloween éjszakáját! Imádta ezt a napot, hiszen ez az a nap, amikor önmaga lehet! Bella is így volt ezzel, szerette a Haloween estét és még a boszorkányokat is. Úgy hogy úgy döntöttek mindketten boszorkánynak öltöznek.
Ella még a mindenhovaelröppentő seprűjét is magához vette, a fekete cicája pedig magától követte, hiszen nem is lenne igazi boszorkányjelmez fekete cica nélkül.
Bella ragyogó szemekkel fogadta otthona ajtajában kis barátnőjét:
- Nahát Ella! Neked még seprűd és cicád is van?!- kérdezte meglepetten- Csak tudnám, hogy tudtad ilyen hatásosan beidomítani, hogy mindenfele követ?
- Hát van néhány jó trükköm!- válaszolta Ella, rejtélyes mosoly kíséretében.
- Akkor indulunk?- lépett ki az utcára mellé.
- Még szép!- mosolygott és elindultak.
A cukorkagyűjtögetés minden gyerek kedvenc mókája volt ezen az estén. Úton útfélen belebotlottak jelmezbe öltözött gyerekekbe. Már a lábukat is lejárták, olyan sok helyre bekopogtak és kaptak is édességet bőven! Épp nagyokat nevetgéltek, amikor egy sötét utcában eléjük állt három csontváz ruhába öltözött nagy gyerek.
- Ide a cukorkákat, vagy ellátjuk a bajotokat!- kiabáltak rájuk.
A két kislány első pillanatban megijedt, a másodikban már csak Bella, hiszen Ella tudta jól, lehetnek ezek a támadók akármilyen nagyok, ő simán elbánik velük. Nem is gondolkodott sokat, csettintett egyet, s a rossz fiúk azon pillanatban mozdulatlanná váltak. Bella most nézett nagyot.
- Ülj fel!- szólt rá kis barátnőjére Ella, és a seprűre ült ő maga is.
- De hát mi ez az egész?- kérdezte ijedten Bella.
- Bízz bennem! Ülj fel!
Felült hát , s láss csodát a mindenhovaelröppentő seprű felrepült, fel egészen a háztetők fölé. Akkor aztán Ella csettintett egyet , és a fiúk újra megmozdultak. Egyikük sem tudta mi történhetett és hova tűnt az a két lány, akiket letámadtak.
A két kis barát már rég fent röpült a fekete cicával együtt, egészen a legmagasabb épület tetejéig mentek. Ott aztán Ella rászólt a seprűjére, hogy tegye le őket.
- Már rég szerettem volna elmondani neked a titkomat- Kezdte el a mondanivalóját Ella.
- Te boszorkány vagy?
- Hát igen, valami olyasmi.
- De hát ez nagyszerű! Miért nem mondtad el eddig nekem?
- A szüleim kértek meg rá. Nagyon sajnálom. Te sem mondhatod el senkinek, különben el kell költöznünk.
- Ó nem mondom én! Abban biztos lehetsz.-nyugtatta meg Bella.
Még egy kicsit röpködtek a város fölött, aztán Ella óvatosan, hogy mások meg ne lássák leszállt a Bella háza előtt.
- Köszönöm, hogy a barátom vagy. - mondta Bella.
- Én vagyok a szerencsésebb!- ölelte át Ella.
A Haloween este bár lassan a végéhez közeledett, Ella már nem bánkódott e miatt. A titkok valahogy olyan nehéz terhek, ha az ember egyedül cipeli őket, azonban ha van kivel megosztani, mindjárt könnyebb, persze csak akkor, ha az a valaki egy igaz ember. Bella igaz barát volt. Soha nem árulta el kis barátnőjét, amúgy pedig mondanom sem kell, az igazi kalandok még csak most kezdődtek!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/