Túl a messze Óceánon,
Varázsligetből volt három.
Amott pedig egy házikó,
Benne élt két házi manó.
A manók meg ikrek voltak,
Mindent egyszerre gondoltak.
Volt nekik két kis szekerük,
Hogyha húzták jó volt kedvük.
Elindultak hát a boltba,
Egyiknek sem volt jobb dolga.
Gondolták vesznek pár dolgot,
Halászhálót, s egy- két horgot,
Mert halászni úgy szerettek.
Ámde halat meg nem ettek,
Minden halat elengedtek,
Ettől aztán jó kedvük lett!
S hogy ne legyen üres az asztal,
Vettek ételt egy rakattal.
Úgyhogy mikor vacsoráztak,
Hiányt semmiben nem láttak.
Mosolyogtak, beszélgettek,
Mindennel megelégedtek.
Lefeküdtek, elaludtak,
Még egyformát is álmodtak.
Túl a messze Óceánon,
Két manó pihent az ágyon.
Három darab varázsliget,
Ezzel zárom most mesémet.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/