Dabuláj, a nagy király

Titi Hajnalka: Dabuláj a nagy király
 

Túl a hegyen, no mi vár?

Egy igazi mesevár!

A lakója egy király,

Az ő neve Dabuláj.

Dabulájnak szava nincs,

Mert ellepi a sok kincs,

Nincs már mit mondania:

Ő a világ nagyura!

Bizony, bizony Dabuláj,

A leggazdagabb király!

Nincsen neki rossz kedve:

Barátja a szerencse!

Ám egy nap igen nagyon,

Belepte az unalom:

Rájött, hogy az udvaron,

Nincs kivel szórakozzon.

Az unalomból már elég,

Jól jönne egy feleség!

No meg egy- két kis király,

Hogy vidám legyen Dabuláj!

Most érezte igazán,

Hiába gazdag egy király,

Ha nincsen neki családja,

Nem lehet úgy boldogsága.

Meghirdette az országba:

Asszony kell a palotába!

Jöttek is a fehérnépek,

Ki ne akarná a jólétet!

Szőke, szegény, gazdag, kényes,

Barna, vörös, kedves, zsémbes,

A választék vadregényes!

Időigényes és költséges!

 Mi lesz veled Dabuláj?

Hogy maradsz így nagy király?

Felélik a kincsedet,

S azt sem tudod ki szeret?

Ahogy teltek a napok,

Választani nem tudott,

Zsúfoltig volt a palota,

De a nagy Őt nem találta...

Nem akarta halogatni,

Így nem ment el ő aludni,

Míg nem lesz egy felesége,

S holtfáratan esett össze.

Mi lesz veled Dabuláj,

Hogy maradsz így nagy király?

Ha nem vigyázol magadra,

Senki nem ugrik a szavadra!

S lám a konyhai cselédlány

Szaladt segítni királyán.

Borogatta, simogatta,

Míg felébredt a királya.

- Légy te hát a feleségem,

Te vagy ki segített nékem!

Mit sem számít a vagyon s a rang,

Ha a szeretet szívükben pang!

Így történt, hogy Dabuláj,

S a kis konyhai cselédlány.

Egybekeltek boldogságban,

S szeretve éltek fennt a várban.

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Mesebolygó