Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska, akinek a szülei állandóan veszekedtek. Ezért, szomorúan teltek a napjai, s mindig arról álmodozott, hogy egy napon az ő családja is békében fog élni, úgy ahogyan a többi nyulacskának a szülei.
De mivel a szülők semmit sem tettek annak érdekében, hogy helyre álljon a béke, hiába ment egyik nap a másik után, így boldogtalan volt nyuszipapa és nyuszimama is. De a legboldogtalanabb mégis Nyuszika volt, hiszen neki nem csak a maga bánata fájt, hanem fájt az apukája és az anyukája bánata is. Így aztán elhatározta, maga fog megoldást keresni a problémára.
Mivel az egész erdő Baglyot tartotta a legbölcsebbnek, úgy döntött meglátogatja és tanácsot kér tőle, hol is lehetne megtalálni kis családja békéjét.
- Az amit te keresel kis barátom- kezdett bele mondandójába Bagoly- hidd el nem veszett el, ott van most is a szüleid szívében. A baj csak az, hogy bezárták a kaput, amelyik hozzá vezet, a kulcs hollétéről pedig teljesen megfeledkeztek!
- De hát milyen kulcsról beszélsz?- nézett rá hatalmas nyuszi szemekkel Nyuszika.
- Arról a kulcsról, ami nyitja a szeretetükhöz vezető kaput!
- Nahát! csodálkozott- Szerinted én megtalálhatom?
- Ha van elég bátorságod útra kelni, egészen biztosan! Át kell kelned az Óperenciás tengeren, ahhoz hogy eljuss oda. Merthogy túl az Óperencián van az a Kulcsos sziget, ahol a világ összes zárjának őrizik a kulcsát. Biztosan akad ehhez a kapuhoz is egy közöttük!
Nyuszika előtt végre felcsillant a remény. Hát mégis változást hozhat kis családja életébe! Úgyhogy másnap hajnalban, még mielőtt a szülei felébredtek volna, útra kelt. Megkérte Gólya Pált, aki Afrikába költözött éppen, vigye le egészen az Óperenciás tenger partjára. A gólya szívesen segített, amúgy is edzett volt, olyan sok csecsemőt szállított eddig életében, egy nyulacska súlya meg sem kottyant neki! Elindultak.
Hosszú napok után érkeztek meg az Óperenciás tenger partjára, ahol Nyuszika mindjárt hajóra szállt, és elindult az iránytű által jelzett déli irányban a Kulcsos sziget felé, ahogyan azt Bagoly tanácsolta. Maga sem tudta hány éjszaka telhetett el, mire megérkezett. Amilyen gyorsan tudta, kikötötte a hajót, s mindjárt egy gyönyörű, apró tündér termett előtte, aki kedvesen fogadta:
- Isten hozott a Kulcsos szigeten! Már nagyon vártalak! A madarak jó pár napja egyébről sem csiripelnek, mint hogy nemsokára megérkezel! Mindig sokat pletykálkodnak a sirályokkal, végül is ők messze vizekre kimerészkednek, s sokkal többet látnak a világból! Miben segíthetek neked?
- Bagoly tanácsára érkeztem. Azt mondta, talán itt megtalálom azt a kulcsot, ami nyitja a szüleim szeretetéhez vezető kaput. Kedves tündér, mond van-e erre esély?
- Ó, hát persze kedvesem! Itt különlegesebbnél különlegesebb zárakat is kinyitottunk már! Ne félj, tudom mi kell neked!
Azzal aztán egy gyönyörű virágokkal teli kertbe vezette, ahol egy egyszerű, cserepes virágot nyújtott át neki. Az volt ráírva: " A legdrágább szülőknek a világon! Szeretlek titeket!"
- De hát ez nem is kulcs!
- Valóban nem- felelte a tündér.- A kulcs mindig is ott volt előttük, hiszen az te vagy! Te vagy az, akiről mindvégig megfeledkeztek! Ez a kis ajándék ráébreszti őket erre, majd meglátod!
A gyerekek jóval kevesebbet kételkednek, mivel bennük még nagyon sok a szeretet, így nyulacska sem kételkedett. Elhitte a tündér minden szavát, és hitte hogy valóban megtalálta a szívükhöz vezető kapu nyitját. Elbúcsúzott hát a tündértől és hazaindult. Olyan sok idő telt el ismét a tengeren, hogy már Gólya Pál is visszafelé tartott Afrikából, így legalább volt ki hazavigye rég vágyott otthonába.
Mondanom sem kell, a szülők ez idő alatt teljesen kétségbeestek, attól féltek, hogy meghalt egyetlen gyermekük. Úgy érezték ők maguk kergették el szegényt, annyit veszekedtek. Már vitázni sem tudtak, csak sírtak napokon át, s mindegyik magát okolta, hogy apróságuk cseppnyi életét megkeserítették. Mit nem adtak volna, ha újra kezdhetnék! Ámde az időt nem lehet visszaforgatni!
A hosszú fagyos tél lassan enyhülni kezdett. Előbújtak a hó alól az első hóvirágok. Azután az ibolyák, s lassan a fák is virágba borultak. És akkor megérkeztek a gólyák. Nyuszi mama a nappaliban horgolt, nyuszi papa pedig olvasott. Szokatlan csend volt, mióta nyulacska eltűnt. Ám akkor valaki megjelent az ajtóban. Azt hitték képzelődnek, de abban a pillanatban Nyuszika közelebb lépett és átnyújtotta nekik az ajándékot:
" A legdrágább szülőknek a világon! Szeretlek titeket!"- olvasták.
Könnyekkel telt meg a szemük, mert világossá vált előttük: hiszen ez az ő nyulacskájuk és él, és egészséges!
Varázslatnak nem is kellett történnie: az a bizonyos kapu kinyílt, a szülők szívében felragyogott a szeretet ami békét hozott végre kicsi családjukba. Nem is engedték soha többé feldúlni ezt a csodás békességet!
Attól a naptól kezdve, csak egyetlen céljuk volt, mégpedig boldoggá tenni egymást!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/