Volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szerette nézni az éjszakai eget. Minden este kiült az ablakába, és bámulta a ragyogó csillagokat. Mindig álmodozott arról, hogy milyen lenne közelebbről látni őket, és beszélgetni velük. Azt gondolta, hogy a csillagok biztosan sok érdekes dolgot tudnak mesélni neki a világról és az univerzumról.
Egy éjjel, amikor éppen a csillagokat nézte, meglátott egy hullócsillagot. Gyorsan becsukta a szemét, és kívánt valamit. A kívánsága az volt, hogy beszélhessen a csillagokkal. Fogalma sem volt róla, hogy a hullócsillag valójában egy kívánságcsillag volt, aki meghallotta a kívánságát, és azonnal teljesítette.
A következő éjjel, amikor a kisfiú ismét kiült az ablakába, meglepődve hallotta, hogy valaki halkan szólítja:
- Pszt! Pszt! Kisfiú! Hallasz engem?
A kisfiú körülnézett, de nem látott senkit. Azt hitte, hogy álmodik.
- Ne félj! Nem álmodsz! Én vagyok az egyik csillag az égen. A kívánságcsillag elküldött hozzád, hogy beszélgessek veled.
A kisfiú nem hitt a fülének. Nem gondolta volna, hogy valaha megvalósulhat a kívánsága.
- Tényleg te vagy az? Beszélhetsz velem? - kérdezte csodálkozva.
- Igen, igen! Én vagyok az! És beszélhetek veled! - válaszolta a csillag vidáman.
- De hogyan? Miért? - folytatta a kisfiú.
- Hát úgy, hogy én egy varázslatos csillag vagyok. És azért, mert te nagyon szereted a csillagokat, és nagyon kívántad, hogy beszélhess velük. A kívánságcsillag megadta neked ezt az ajándékot. De csak egy éjszakára. Amint eljön a reggel, a csillagok ismét elnémulnak.
- Csak egy éjszakára? - ismételte a kisfiú szomorúan.
- Igen, sajnos csak egy éjszakára. De ne búsulj! Használd ki ezt az időt, és tedd fel nekem bátran a kérdéseidet. Én mindent elmesélek neked a csillagokról.
A kisfiú örömmel fogadta az ajánlatot. Elfelejtette a szomorúságát, és elkezdett kérdezgetni a csillagról.
- Mi a neved? Hány éves vagy? Milyen messze vagy tőlem?
A csillag mosolyogva válaszolt:
- A nevem Vega. Több mint 400 millió éves vagyok. És nagyon messze vagyok tőled. Körülbelül 25 fényévre.
- 25 fényévre? Az mennyi? - csodálkozott a kisfiú.
- Az nagyon sok. Egy fényév annyi távolság, amennyit a fény megtesz egy év alatt. A fény nagyon gyorsan halad. Egy másodperc alatt több mint 300 ezer kilométert tesz meg. De még így is sok időbe telik neki eljutni hozzád. Ha most elindulna egy fényrészecske tőlem, akkor 25 év múlva érne el téged.
- Hűha! Ez elképesztő! - ámult a kisfiú.
- Igen, az. Az univerzum nagyon nagy és csodálatos. Tele van titkokkal és elképesztő dolgokkal. Én sokat láttam belőle az évek során.
- Mesélj nekem róla! Mesélj nekem még a csillagokról! - kérte a kisfiú lelkesen.
- Rendben. Mesélek neked a csillagokról, egészen pontosan a csillagképekről. De először hadd mutassam be neked a barátaimat. Nézd csak, ott van Orion, a vadász. Látod azt a három fényes csillagot, amik a derekát alkotják? És ott van Sirius, a kutya csillag. Ő Orion kutyája. És ott van Cassiopeia, a királynő. Látod azt a W alakú csillagképet? Ő Cassiopeia. És ott van Andromeda, a hercegnő. Ő Cassiopeia lánya. És ott van Pegasus, a szárnyas ló. Ő Andromeda segítője.
A csillag így folytatta, és bemutatta a kisfiúnak az összes csillagképet, amit csak látott az égen. A kisfiú nagyon élvezte a mesét, és sokat tanult a csillagokról.
- De hogyan keletkeztek a csillagok? - kérdezte a kisfiú.
- A csillagok úgy keletkeztek, hogy az univerzum kezdetén nagy robbanás történt, amit ősrobbanásnak neveznek. Ez a robbanás létrehozta az anyagot és az energiát, amiből minden áll. Az anyag összetömörödött, és gázfelhőket alkotott. Ezeket a gázfelhőket nebulának hívják. A nebulákban belső erők hatására, magok alakultak ki, amik egyre forróbbak és fényesebbek lettek. Ezek lettek a csillagok.
- És mi történik a csillagokkal? Hogyan halnak meg? - folytatta a kisfiú.
- A csillagok úgy működnek, hogy magukban hidrogént alakítanak héliummá. Ez nagy energiafelszabadulással jár, ami melegíti és világítja a csillagot. De egyszer elfogy a hidrogén, és akkor más elemeket kezd el alakítani. Ez megváltoztatja a csillag szerkezetét és kinézetét. A csillag vagy kihűl és elsötétül, vagy felrobban és szétszórja magát az űrben.
- És te? Mi lesz veled? - aggódott a kisfiú.
- Ne aggódj értem! Én még fiatal csillag vagyok. Még sokáig fogok ragyogni az égen. De ha egyszer eljön az időm, akkor békésen elalszom, és egy fehér törpévé válok.
- Egy fehér törpévé? Mi az?
- Egy fehér törpe, egy olyan csillag, ami már nem ég, csak hűl. Nagyon kicsi és sűrű. Olyan, mint egy gyémánt.
- Hogy lehet egy csillag olyan, mint egy gyémánt?
- Hát úgy, hogy nagyon kemény és fényes. De nem olyan fényes, mint egy igazi csillag.
A kisfiú még sokat beszélgetett a csillaggal az éjszaka folyamán. A csillag mesélt neki még sok érdekes
dolgot a világról és az univerzumról. Nagyon boldog volt, hogy megismerhette a csillagok igaz meséjét.
De ahogy közeledett a hajnal, a csillag szomorúan szólt:
- Kisfiú, sajnos el kell búcsúznunk. A kívánságod hamarosan lejár. A nap felkel, és én elhalványulok az égen. Nem fogsz többé hallani engem.
- Nem! Ne menj el! Maradj velem! - könyörgött a kisfiú.
- Bárcsak maradhatnék veled, de nem tehetem. Ez volt a feltétele a kívánságodnak. De ne szomorkodj! Mindig emlékezz rám, és nézz fel az égre, amikor sötét van. Én mindig ott leszek, és vigyázok rád.
- Én is mindig emlékezni fogok rád, és nézni foglak az égen. Köszönöm, hogy beszéltél velem, és meséltél nekem a csillagokról. Sosem felejtelek el.
- Én sem felejtelek el téged. Te vagy a legkedvesebb barátom, akivel valaha beszéltem. Köszönöm, hogy figyelsz ránk és szeretsz minket. Viszlát, kisfiú!
A csillag ezzel elhallgatott, és többé nem szólt semmit. A kisfiú még sokáig nézte az égen, amíg meg nem jelent az első napsugár. Akkor könnyes szemmel bement a házába, és lefeküdt aludni.
Soha többé nem hallotta a csillag hangját, de mindig emlékezett rá.
Minden este kiült az ablakába, és bámulta a ragyogó csillagokat. Különösen Vegát kereste, aki olyan sokat mesélt neki az univerzumról. A kisfiú mindig mosolygott, amikor meglátta őt, és köszönt neki:-
- Szia, Vega! Remélem, jól vagy! Nagyon hiányzol!
És bár Vega nem válaszolt neki, de úgy tűnt, mintha egy kicsit fényesebben ragyogott volna az égen...
A Vega csillag igazából létezik. A Vega (α Lyrae) a Lant csillagkép, egyben a nyári csillagképek legfényesebb csillaga az északi féltekéről nézve. Összességében az ötödik legfényesebbnek látszó csillag A Vega egy fiatal, kék fényű csillag, amely 25 fényév távolságra van a Naptól. A csillag gyorsan forog, ezért lapult alakú, és a pólusai forróbbak, mint az egyenlítője A Vega körül egy porlemez is található, amely lehetséges bolygóképződésre utal.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
