Teri és a Meseíró

Titi Hajnalka: Teri és a Meseíró 

 Teri, a manólány, az erdei manók nemzetségéből való volt, a Rengeteg erdő mélyén élt egy csodás manó faluban. Meg kell mondjam, úgy általában kevés manólány született, de ez még nem volt ok arra, hogy a meseírók ne írjanak róluk. Ha egy mese manóról szólt, az csakis fiú lehetett! Teri sokat bosszankodott e miatt. A gyerekek biztosan azt hiszik manólányok nem is léteznek! Éppen ezért elhatározta, hogy elindul megkeresni a Meseírót, és megkéri írjon a manólányokról is mesét.

Elbúcsúzott hát szüleitől, akik kétségbeesetten ölelgették, hátha mégis meggondolná magát. Annyira féltették! De Terit nem lehetett eltántorítani tervétől.

Az emberek világába nem volt nehéz eljutni, a manóknak megvolt hozzá a módszerük. Egyszerűen csak lecsúsztak a szivárvány kék csíkján, mint egy óriáscsúszdán, s már meg is érkeztek.

Teri nem volt buta manólány. Mielőtt útnak indult, minden könyvet elolvasott a meseírókról és a gyerekekről, amit csak meg tudott szerezni Manóföldön. Így hát azt is tudta, hogy a könyvtárban tud a leghatékonyabban nyomozni utánuk. Széjjel nézett hát, hova is csöppenhetett, s megállapította, hogy ez egy kisváros lehet. Jól gondolta. Gyerekekkel találkozott a hátukon iskola táskával,akik az iskolabuszra vártak. Felmászott az egyik hátára, aki gyanútlanul szépen elvitte az iskolába. Minden manógyerek tudta, hogy a manóiskolák mindegyikének van egy könyvtára. Így volt ez az embereknél is. Keresni kezdte. Nem panaszkodhatott: nagyon jól alakultak a dolgai, hamar megtalálta, s nemsokára a könyvtár poros könyvei között bóklászott, mesekönyveket keresgélve. Talált is több százat! De a meseírókról semmit sem írtak ezek a könyvek! A nemtudommilyensokadik könyv után kezdett kétségbeesni. Annyira belefeledkezett a kutatásba, hogy észre sem vette a fehér szakállú embert, aki egy kerek okulárén át, egészen közelről figyelte:

- Keresel valamit?- kérdezte.

Teri összerezzent s ijedten hátrált egy könyv menedékébe, amire ez volt írva:

" Az ezeregyéjszaka meséi"

Minden szavát értette, de nem mert válaszolni.

A fehér szakállú tovább beszélt:

- Szívesen segítek neked,- s mosolygott. A mosoly minden világban jót jelentett, kezdett megnyugodni a manólány is.

- Igen- válaszolta röviden.

- Tőlem nem kell félned. A könyvtáros vagyok, már nagyon sok éve. Sok mindent megtapasztaltam már ezek között a könyvek között. - Közelebb hajolt és suttogni kezdett - és nem egy csodát láttam... Elmondod, mit keresel?

- A Meseíró címét- habogott még kicsit - a Meseíróval szeretnék találkozni!

- Nahát! Akkor nagyon jó helyre jöttél! Képzeld, ebben a városkában éppen él egy meseíró! Ha akarod műszak után elviszlek hozzá. Én is arra lakom.

Az nagyon jó!- gondolta Teri, s bólintott. Tetszett neki ez az öreg, barátságos ember, aki bárki is jött, azt mindig mosollyal fogadta a bajusza alatt. A " műszak"- amiről fogalma sem volt mit jelent- nagyon hamar eltelt, akkor aztán Teri helyet foglalt a mellénye zsebében és útnak indultak. Annyira izgatott volt! Alig várta, hogy találkozzon a Meseíróval!

És akkor megérkeztek.

- Itt el kell váljunk- szólalt meg az öreg, mosolygós könyvtáros.- Itt lakik. Légy óvatos! Egy ilyen kicsike teremtményre ezer veszély leselkedhet ezen a helyen!

Teri megfogadta a könyvtáros tanácsát, elbúcsúztak, s óvatosan belopózott a házba. A nappaliban két kisgyerek játszott a villanyvasúttal, ami elég ijesztőnek tűnt egy manólánynak. Mégis összeszedte minden bátorságát és a vasútállomásra futott. Sokat tanultak a manóiskolában a gyerekekről, éppen ezért nagyon jól tudta, hogy sokkal "befogadóbbak", mint a felnőttek. Ez talán azért van így, mert még hisznek a mesékben. Ezért is merte megszólítani őket, odakiabált:

- Sziasztok!

A gyerekek nem ijedtek meg. Elcsodálkoztak ugyan egy pillanatra, de tényleg befogadóak voltak.

- Szia!- köszönt vissza a kislány- Te ki vagy?

- Teri vagyok, a manólány.

- Én Lili vagyok- nyújtotta oda a kezét a kislány bemutatkozásképpen, de a manólány olyan picike volt, hogy az ujjacskáját tudta csak megfogni. Kezet ráztak.- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, segíthetünk valamiben?

- Igen!- jött a felelet- A Meseírót keresem.

- Akkor nagyon jó helyen jársz, édesanya Meseíró!- felelte a kisfiú- Az én nevem Tomi, örülök, hogy megismerhetlek!Ők is kezet ráztak.

- Miért keresed őt?- érdeklődött Lili.

- Szeretném megkérni, hogy írjon a manólányokról is mesét. Annyira bosszantó nekünk manólányoknak, hogy rólunk egy mese sem szól! Mi lesz így velünk? A gyerekek azt hiszik nem is létezünk!

- Milyen igaz!- sóhajtott fel Tomi.

- Majd mi segítünk! Amint hazajön édesanya, megkérjük írjon mesét egy manólányról!- mondta Lili- Szerintem csak megijedne, ha te kérnéd meg rá.

- Valóban jobb, ha csak mi beszélünk vele!- bólintott rá Tomi is.

- Kérdezhetek valamit?- szólalt meg Teri.

- Igen- válaszolta a két gyerek egyszerre.

- Mondjátok csak, milyen a Meseíró gyerekeinek lenni?

 - Hát szuper!- kiáltott fel Lili- Rólunk szólnak a legjobb meséi! Én már annyi kalandot átéltem, és tündérek között is jártam!

- Én pedig gonosz kalózokkal harcoltam, akárcsak Pán Péter! De idegen lényekkel is találkoztam!

- Csodás lehet mesehősnek lenni!- ámult el a manólány.

- Az bizony,- mondták a gyerekek- de ma te leszel a mesehős, megígérjük!

Nemsokára megérkezett édesanya. Jellemzően nem tudott nemet mondani gyermekei kérésére, akik ma mindenáron egy manólányról szerettek volna mesét hallani. Teri a mozdony mögül leste, azt hitte a meseírók sokkal nagyobbak és varázslatosabbak, hiszen úgy bántak a betűkkel, ahogy csak akartak! A Meseíró akkor leült és mire beesteledett, megírta a mesét a kalandvágyó manólányról, lefekvéskor pedig elmesélte nekik. Teri Lili mellett lapult és boldogan hallgatta a csodálatos történetet. Valóban jó érzés mesehősnek lenni!- gondolta. Mintha igaz lett volna minden egyes kaland, ami a mesében történt...Akkor este igazi csodát élt át, s tudta soha nem felejti el.

Mese után elbúcsúzott a gyerekektől, a vörösbegy hátára pattant és haza repült Manóföldre. Elégedetten, hiszen akkorra már született egy mese, ami egy manólányról szólt...

Enter your text here ...

Önmagunkon át
Pingvin módi

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/