Kecskéék és a farkas

Móricsz Zsigmond: Kecskéék és a farkas 

 Domboldalon kicsi ház, 

Ott lakik a kecske, 

Felesége otthon várja, 

Vele van a két gidája. 

Hanem közel a berek,

Hol a farkas tekereg! 

- Jaj de kár, - szól kecske néni, 

Énnekem is el kell menni. 

Vigyázzatok jó fiaim 

Ha nem leszek itthon, 

Erre jár a gonosz farkas, 

Be ne jöjjön titkon.

A két gida megígéri 

S igy folytatja kecske néni. 

- Az ajtót jól bezárjátok, 

Senkinek ki ne nyissátok. 

Nézd csak fehér az én lábam, 

Majd én ezt bedugom, 

Hogyha megint hazajövök, 

Nektek a kulcslyukon. 

Megérti a két kis gida 

S igy folytatja kecske mama: 

- Ha valaki dörömbözne, 

Kiáltsátok, hogy: nem jössz be!

De ha édes anyánk vagy,

Dugd be a fehér lábad! 

Ha bedugom kinyitjátok, 

Nem jut be farkas hozzátok!

A gidák Ígérik roppant,

Kecske anyó vigan toppant. 

De most jön a farkas s fülel, 

A kulcslyukon hosszú füllel! 

- Megismertek, ha szólok is, 

Édes nektek a hangom is! 

Ezt mondom én majd odakinn: 

Tele van a tőgyem tejjel, 

Tele van a szarvam vajjal, 

Eresszetek be fiaim! 

Megöleli két gidáját, 

Megcsókolja szemét, száját, 

Farkas koma elsompolyog 

És a bokorban mosolyog! 

Kecske néni eltávozik

És egy cseppet sem aggódik! 

Jön mindjárt a farkas koma, 

Vastag hangon ezt morogja: 

 - Anyátok vagyok idekinn, 

Tele van a tőgyem tejjel, 

Tele van a szarvam vajjal,

Eresszetek be fiaim! 

A két gida csodálkozik, 

Ezt a hangot nem ismerik!

- Ha a mi jó anyánk vagy, 

Dugd bé a fehér lábad!...

Juj fekete, farkas vagy!

Nem a mi jó anyánk vagy!

Hű! a farkas ámul-bámul, 

Az ajtóról rögtön tágul. 

Most már ugyan mihez fogjon, 

Hogy a gidákon kifogjon!

Elsiet a szemétdombra, 

Ráakad egy fehér rongyra. 

Abba csavarja a lábát, 

Hogy rászedje két gidácskát! 

Újra zörget a kis házba,

És rákezd a mondókára: 

- Itt van anyátok idekinn, 

Tele van a tőgyem tejjel, 

Tele van a szarvam vajjal,

Eresszetek be fiaim! 

- Ha a mi jó anyánk vagy,

Dugd bé a fehér lábad! 

Farkas koma be is dugja, 

A két gida megbámulja. 

Mit tegyenek, hiszen fehér, 

Az ó' eszük nem messze é r ! 

Kinyitják neki az ajtót, 

Benn a farkas gonosz fattya, 

Mindakettőt hamm bekapja 

És azt mondja: Ej de jó vót! 

Magára zárja a házat, 

ügy vaekol magának ágyat. 

És kényelmesen elhasal,

A kémény alatt nagy hassal! 

Jön a kecske anyó végre,

Zörget az ajtón igy kérve: 

- Anyuskátok van idekinn, 

Tele van a tógyem tejjel,

Tele van a szarvam vajjal,

Eresszetek be fiaim! 

Hát mormog-dörmög az ordas, 

Csalogat a gonosz farkas: 

- Ha a mi jó anyánk vagy, 

Dugd bé a fehér lábad! 

 Kecske néni megijed, 

Hát odabent mi lehet! 

Meglátja a kulcslyukon, 

Farkas fekszik a suton. 

Friss eszével egyet gondol: 

- No farkas te csak dorombolj! 

Jó helyen vagy kémény alatt! 

Evvel a tetőre szaladt 

S két gidátől dagadt hasra, 

Le is ugrott a farkasra. 

Az ordasnak megesett, 

Hogy a kecske ráesett. 

Abb' a percbe kipukkant, 

Két kis gida kipottyant. 

A kis bohók kigurultak, 

Azt se tudták, hogy hol voltak.

Azt hitték, hogy most ébredtek, 

Ásitoztak és szepegtek: 

- Anyukám még ne kőts fel,

Úgy aludtam, mint a tej! 

De bezzeg anyjok örül, 

S jár a két fia körül! 

Hogy volt, mi volt, nincs-e baj ?

Egy karcolás sincs, sebaj! 

Apjuk is jön, kecske bátya, 

A kipukkant farkast látja. 

Elmondják, hogy-mint ese ? 

Kacajnak nincs vége se,

így végződik a mese.

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Mesebolygó