A gonosz törpe és a jószívű óriás

Titi Hajnalka: A gonosz törpe és a jószívű óriás 

 Réges-régen, egy erdő mélyén élt egy gonosz törpe. Ez a törpe nagyon irigy volt a körülötte élőkre, és mindent megtett azért, hogy bosszantson másokat, egyéb nem is foglalkoztatta. Az erdőben mindenki félve járt-kelt, mert a gonosz törpe mindig kész volt kellemetlenkedni, bármilyen helyzetben.

Egy nap azonban az erdőbe egy jószívű óriás érkezett. Az óriás hatalmas termete, talán ijesztőnek tünt az erdő apró lakói számára, de a jóságos mosoly és a barátságos természet, hamar elnyerte az erdőlakók szívét. Mindenhol segített, ahol csak szükség volt rá: visszasegítette a kiesett madárfiókákat a fészekbe, segített a kismackóknak fáramászni, kiszabadította a nyulacskákat a csapdákból, eltakarította a vihardúlt helyekről a kitépett fákat és esténként mesét olvasott fel a kisállatoknak lefekvés előtt. Az állatok és még az emberek is, nagyon hálásak voltak az óriásnak, és mindenki szerette. Az óriás volt az egyetlen aki nem félt a gonosz törpétől, és valahányszor, amikor találkoztak, megpróbálta jobb belátásra bírni. A gonosz törpe azonban nem hagyta magát, és továbbra is zaklatta a környékbelieket. Az idő telt...

És a gonosz törpe már leginkább cak az óriásra irigykedett, mert mindenki szerette. Ő volt kicsik és nagyok kedvence az erdőben. Majd megpukkadt dühében, amikor látta, hogy bármit tesz , attól nem lesz jobb kedve, és napról- napra egyre több oka van irigykedni. Hiába zaklatta az állatokat, a jó dolgok valahogy mindig felülkerekedtek az általa okozott bosszúságokon.

Az egyik napon, amikor újra találkoztak ő és az óriás, megszólította:

-Nagy vagy és ronda, mégis mindenki szeret téged. Miért?

Az óriás elmosolyodott, bólintott, majd így válaszol:

-Igen, sok ember és állat szeret engem, mert segítek nekik, és jószívű vagyok. Ha én is csak bosszantanám őket, ahogyan te, engem sem szeretnének.

A törpe elgondolkodott az óriás szavain, majd rákérdezett:

-Aztán miért segítesz nekik, nem szórakoztatóbb rájuk ijeszteni?

-Ha, ha, ha !- nevetett az óriás, olyan nagyot, hogy még az erdő másik végében is lehetett hallani – Ijesztgetni talán vicces, de csak annak aki ijesztget. Aki megijed, annak nagyon rosssz érzés. Ellenben, ha jót teszel, az mindenkit boldoggá tesz, téged is. Az élet szebbé válik, ha segítünk egymásnak, és mások boldoggá tételével mi is boldogabbak leszünk.

-Azt hiszem, én nem tudok jót tenni- sütötte le a fejét bűnbánóan, a gonosz törpe.

-Ó dehogynem, azt mindenki tud! Ha minden nap csak egy kicsi jót teszel, az életed egyre szebb és teljesebb lesz, csak kitartónak kell lenned. Kezdetnek elég, ha nem bosszantasz senkit, helyette kedvesen köszönsz és mosolyogsz.

A törpe komolyan elgondolkodott az óriás szavain, és attól kezdve, azon fáradozott, hogy jóvá tegye a rosszat, amit korábban okozott az erdőlakóknak. Az óriás pedig kitartóan tanította a törpét a jóságra és az empátiára, és meggyőzte őt arról, hogy az élet sokkal jobb, ha figyelünk egymásra és segítjük egymást.

Végül, a törpe is megtanulta, hogy a jóság mindig diadalmaskodik a gonoszság felett, és ettől kezdve ő is békében és harmóniában élt az erdőben, az emberekkel és az állatokkal együtt.

A nagyfülű csacsi és a kötekedő légy
Mese a szomorú méhecskéről és a boldog tulipánról

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/