A galápagosi és a Seychelle-szigeteki óriásteknős
Az óriásteknősök régmúlt tanúi, annál is inkább, mert akár 200 évet is élhetnek, és bizonyára sok mindent el tudnának mesélni, ha megértenénk őket. Őseik már 60 millió évvel ezelőtt éltek bolygónkon. Köztudott, hogy a vadon élők képesek nagy távolságok megtételére és emlékeznek a visszaútra.
A Seychelle-szigeteki óriásteknős a legidősebb állat a földön. Látszik, hogy az egész élete lassított menetben telik el. Csak 30 éves korában teljesen felnőtt és ivarérett, csak ekkor képes utódokat nemzeni. És akkor még így sem mindig működik a dolog. 100 alkalomból csak három esetben termékenyül meg a petesejt. A természet trükkje nélkül az óriás teknősök már rég kihaltak volna. Ez a trükk pedig egy olyan lehetőség, hogy a nőstény a következő peteérésig tárolni tudja a hím spermáját.
Nyaranta a nőstény körülbelül tizenkét nagy tojást rak le a homokba. A Seychelle-szigeteken az így lerakott tojásokat, a forró nap költi ki. A kis teknősök körülbelül öt hónap elteltével kelnek ki.
Egy teljesen megtermett óriásteknős súlya akár 250 kilogramm is lehet. Héja kőszürke, homoksárga "varrással". A héj a teknőssel együtt növekszik. A testéhez tartozik, akárcsak a gerince és a bordái. Egyébként a teknősök éreznek a héjukon keresztül, mert a csontlemezeket hús veszi körül, ahogyan a bordákat is. Kívül van egy vékony réteg, hasonló a körmünkhöz. Tehát mielőtt azt hinnéd, hogy a teknős páncélja érzéketlen, tudd, hogy nagyon fáj neki, ha megsérül.
Nagyon hosszú nyaka a viszonylag kicsi fejjel igencsak feltűnő. Nemcsak a földön lévő füvet falatozgathatja, hanem a bokrok leveleit is meg tudja enni.
Az óriásteknősök több állatból álló állományban élnek együtt, és ha lehetséges, soha nem hagyják el az otthonukat. Esténként mindig ugyanoda mennek aludni.
Az óriásteknősök a mai napig csak a Seychelle-szigeteken és a Galapagos-szigeteken maradtak fenn a földünkön. Csak ezeken a távoli szigeteken nem voltak ellenségei a békés teknősöknek. Soha nem tanultak meg visszavágni, vagy védekezni.
De aztán jött az ember, és mindent megváltoztatott. A kalózok és a bálnavadászok praktikusnak találták, hogy mindig "friss húst" találnak itt. A tengerészek óriás teknősök ezreit vitték be a hajókba, majd lemészárolták őket. Kevesen élték túl a mészárlást.
Ma már az óriásteknősök szigorú védelem alatt állnak.
Sajnos ez nem elég a kihalásuk megakadályozásához. Mert az emberekkel együtt patkányok és kutyák is érkeztek a szigetekre. Ezek a húsevő ragadozók nagy veszélyt jelentenek az ősállatokra. Az óriásteknősöknek csak akkor lesz jövőjük az otthonukban, ha ezek a ragadozók eltünnek a szigetekről.
Sajnos csak ritkán sikerült párosítani fogságban őket.
Tanulékonyak és meglepően jó hosszú távú memóriájuk van az óriásteknősöknek, továbbá csoportosan gyorsabban sajátítanak el új képességeket – derítették ki a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói és a bécsi Schönbrunni Állatkert szakemberei
A kutatók arra tanították őket, hogy egy pálcára erősített kék labdába harapjanak. A három teknős – Schurli, aki több mint 120 éves, Mädi és Menschik – gyorsan megtanulta ezt, és feladata elvégzésekor egy sárgarépát kapott jutalmul.
A második lépésben az óriásteknősök más színű labdákat is kaptak, és nem járt jutalommal, ha nem jól választották ki az adott színt.Három hónap múlva az állatokat ismét tesztelték. Kiderült, hogy jól emlékeznek arra, hogy mit kell tenniük: kiválasztották a megfelelő színű labdát.
Kilenc év múlva újra megismételtették velük a feladatot, amelyet mindhárom óriásteknős tökéletesen elvégzett. A kutatók felfigyeltek arra is, hogy mindkét faj gyorsabban tanulta meg a feladatot, ha csoportosan oktatták őket, mintha egyedül, ami azt jelzi, hogy az óriásteknősök tanulnak abból, ha figyelik társaikat.