Titi Hajnalka: Űrmese
Volt egyszer egy kisfiú
Peti volt a neve.
Úgy tervezte, ha meg nő,
Ő űrhajós lenne!
Fent az űrben minden más,
Nem, mint lent a Földön.
Itt az embernek nem lehet,
Csak gépekkel repüljön…
Márpedig az űrsétálás
Az igazi móka!
S hogyha mégis elfáradna
Leül majd a Holdra.
Erről beszélt az oviban,
Majd az iskolában.
Farsangkor, ha jelmez kellett:
Megjelent űrruhában.
Űrhajós volt az inge,
És a kék pizsamája.
Így ne is csodálkozzunk,
Ha az űrről szólt az álma.
Álmában körbe repülte
Űrruhában a Napot.
S a Naprendszerünk bolygóival
Kedvére labdázgatott!
Jöttek- mentek az űrhajók,
Míg fel nem tűnt egy robot.
S a mosolygós idegentől
Meghívást is kapott.
-Üdvözöllek naprendszer szomszéd!
Örülök, hogy itt vagy!
Ha velem jössz bemutatlak,
Néhány jóbarátnak.
Kíváncsi volt, hát vele ment
A Nap túloldalára,
Mindig vágyott belelesni
A robotikába.
És amikor megérkeztek
Felakadt az álla:
Az idegen robotoknak
Robot volt a háza!
Robot volt a seprűjük is,
Meg a karórájuk.
Robot kutya, robot macska,
A robot barátjuk.
Robot könyv és robot vekker,
Ami olyat csörrent,
Hogy az álom űrvilágból
A valósba zökkent!
-Szép jó reggelt kicsi fiam!
Szólt az anyukája.
Hétköznap van, tudod jól
Menni kell iskolába.
Tanulni kell sokat annak,
Ki űrhajósnak készül.
És Peti minden nap tanult,
Külön unszolás nélkül.
Tudta jól, hogy olyan embert
Nem alkalmaz a NASA.
Aki nem tanul és nem ad semmit
A feladatára.