A tél- tavasz határán,
Fekete rigó dalol árván.
Csalogatja, párját hívja,
Befonja ágak koszorúja...
Felhős égen,
Tompa fényben,
Ő már látja,
Hol az éden.
" Jön a tavasz!"- dudorássza,
S közben végig párját várja.
Előbújik erre a Nap,
Mosolyával több reményt ad!
Sugarának nincs melege,
Mégis, mintha melegedne...
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
