Titi Hajnalka: Miért csíkosak a zebrák?
Egyszer régen, a szavannán élt egy kis zebracsikó, akit Zizinek hívtak. Zizi egy kíváncsi és életvidám állat volt, aki nagyon szerette felfedezni a világot.
Egy nap, amikor Zizi éppen az anyukájával és a többi zebrával legelészett, feltűnt neki, hogy a szavanna többi lakójának, például az afrikai szarvasoknak és a gnúknak nincsenek csíkok a testükön, hanem csak egyszínűek. Zizi megkérdezte az anyukájától, hogy nekik mégis miért vannak csíkjaik?
Az anyukája elmosolyodott. Nem lepődött meg, előbb- utóbb minden zebragyerek felteszi ezt a kérdést a szüleinek. Jól emlékezett, amikor gyerekként ő is erről kérdezett. Mindjárt mesélni is kezdett. A legenda szerint régen, nagyon régen, amikor a világon még csak kevés állat élt, a zebrák és a többi szavannai állat között egy félelmetes oroszlán élt, aki nem csak hogy félelembe tartotta a fűevő népet, de uralni is akarta, a friss vizet adó forrást. Afrikában nagy a forróság, ezért a víz igazi kincsnek számít. Ehhez a forráshoz járt kicsi és nagy, hogy csillapítsa a szomjúságát. Az oroszlán azonban sikeresen elriasztott mindenkit, kivéve a zebrákat. A zebrák mindig elrejtőztek a fűben, vagy a bokrok között, így amíg ő vadászni ment kiitták a forrás javát.
Az oroszlán dühös lett, és elhatározta, hogy megakadályozza a zebrákat abban, hogy itt igyanak. Megtervezte, hogy elriasztja őket, eleinte sikerült is, hiszen a zebrák alapból félnek az oroszlántól. Végül egy nap, az egyik zebrának, aki Zizi ősapja volt, az jutott az eszébe, hogy felkérje a többi zebrát, hogy álljanak össze és találjanak ki valamit, amivel túljárnak az oroszlán eszén. Mégsem uralhatja egyedül a szavannán a vizet!
A zebrák összeültek tanácskozni. Így született meg a terv: úgy döntöttek, hogy a testükre csíkokat festenek, hogy megzavarják az oroszlánt. Minden zebrának más kinézetű csíkokat festettek, így egyedi mintázatok alakultak ki.
Nem kellett sokáig várni, míg az oroszlán ismét megjelent a szavannán, és megpróbálta hatalmas üvöltéssel elijeszteni a zebrákat a forrástól. Azonban amikor rájuk nézett, igencsak meglepődött. Az oroszlán szeme összezavarodott a csíkozott mintázatoktól, és nem tudta pontosan meghatározni, hogy hol van az állat teste és hol a környezet. Igaz próbálkozott egy darabig, hogy felmérje a helyzetet, de a végére bizony mindkét szeme jojózott! Annyira megrémült, hogy kétségbeesetten futott be a dzsungelbe, meg sem állt, míg be nem esteledett!
A zebrák pedig nagyot nevettek a megrémült rosszakarón. Nemcsak, hogy megszabadultak a kegyetlen ragadozótól, de mindennap tiszta, friss vizet ihattak a többi fűevő szavannalakóval együtt, az üdítő forrásból.
Azóta minden zebrának csíkok vannak a testén. Így váltak a zebrák csíkos állatokká, akiknek a különleges szőrmintázata segít megvédeni őket az oroszlántól és más ragadozóktól...
