Elérkezett az este, és mindenki aludni tért a házban, Marci csendesen lapított a takaró alatt. Kicsi Gazsit magához ölelve várta, hogy Anyu, Apu és bátyja elaludjon. Talán még az álommanók suttogását is hallotta, de ő nem engedett a mély álmot hozó varázslatnak. Kitartott. Amikor pedig valamennyien elaludtak előbújt az ágy alól, előhúzta a hétmérföldes csodacipőt és a lábára vette. Nagy szerencse, hogy nemrég megtanult fűzőt kötni, hiszen problémás bokrával a cipellő nem működött. Így aztán szépen megkötötte, s alig néhány másodperc elteltével, már csak úgy ragyogott a neon zöld fűző, az egész szobát bevilágította. Egyik ámulatból a másikba esett, mert a fényt valóságos csoda követte. Emelkedni kezdett. Először alig pár centire, aztán egy fél méterre, majd olyan magasra, hogy majdnem beverte a fejét a plafonba. Ott pedig óriási gyorsasággal elkezdett pörögni és pörögni, mígnem eltűnt. Nem maradt a kis szobában semmi és senki, csak a nagy csend és sötétség...
Csodálatos fényalagúton haladt keresztül, és néhány pillanat elteltével meg is érkezett Betűországba. Gyönyörű színekkel teli ország volt, le s föl járkáltak a betűk, merthogy bármennyire is hihetetlen: volt kezük, szemük, szájuk és lábuk is, akárcsak az embereknek. Csakhogy ők betűk voltak. Itt élt a világ összes betűje, volt arab, kínai, ciril, latin és még sorolhatnánk. A legkülönlegesebb viszont az volt, hogy mindegyik más- más színt kapott.
-Hogy lesz ebből tudomány?- sóhajtotta hangosan.
Össze is zavarodott volna a betűk között, ha nem szólítja le egy kedves Ó betű, aki épp mellette haladt el gyermekével:
-Szerbusz, idegen! Segíthetek neked valamiben?- kérdezte.
-Szerbusz!- fogadta a köszöntést illedelmesen Marci- Ami azt illeti én a magyar ábécé betűit keresem, útba tudnál igazítani engem?
-Hát hogyne tudnálak!- nevetett a kedves Ó- én is ott lakom, ékezetes vagyok- mosolygott- ott élek a családommal, látod?- mutatott egy magas épület felé.
Marci oda nézett, s máris meglátta. A magas épületen ott ékeskedett az ÁBC felirat.
-Gyere velünk, legalább ott bemutatom neked O, mint Ottót, a férjemet. Az én nevem Ó, mint Ólia,ő pedig a fiam, kicsi ó.
-Nagyon örülök nektek!- nyújtotta a kezét Marci- az én nevem Marci, azért jöttem, hogy meg ismerjelek titeket. Szeretnék írni és olvasni tanulni.
-Hát akkor a legjobb helyre jöttél!- örvendett Ó, mint Ólia és el sem engedte a kisfiú kezét, húzta magával, hogy mielőbb az épülethez érjenek.
A bejáraton túl csodálatos dolog várta. Valójában egy zenés mulatság közepébe toppant.Egy kicsit bátortalanul lépegetett előre, de Ó, mint Ólia tovább biztatta:
- Nézd csak ! Épp a Dalhoz készülnek! A legjobb alkalom, hogy megismerhesd őket. Gyere, ne félj, itt mindenki szívesen látja azt, aki meg akarja ismerni őket.
Marci szót fogadott, kényelmesen helyet foglalt, és várta a bemutatkozást. A betűk, felsorakoztak a színpadra, a zenekar pedig munkához látott. A kisfiú nagyon jól érezte magát. Csodálatos helyre csöppent, már rég nem szórakozott ilyen jól. Jókedvűen mosolygott a zenészekre, akiket élő kérdőjelek és felkiáltó jelek személyesítettek meg, néhány ponttal és vesszővel együtt. Kétségkívül nagyon értették a dolgukat, a felcsendülő dal azonnal magával ragadta a hallgatót. A betűk pedig táncosokat megszégyenítve ropták a táncot, miközben sorra bemutatkoztak:
A vagyok, mint Aladár,
Á, ki mindig csodát vár.
B, ki bú helyett boldog,
C, ki mindig kanyarog.
Cs, mint édes csemege,
D, mint dió s dödölle,
Dz, ha bodza itt nőne,
Dzs, dzsemet főz belőle.
E, ha mindebből elég,
É, nélkül nincs kéklő ég
F, hogy te, ha kell fitt légy!
Hogy időben tovább lépj.
G, nézd gombolyag gurul,
Gy, ha a tűz lángra gyúl!
La- lá- la -lá -la – lá- la
Gyere Betűországba!
Gazdagság az ismeret,
Tanuljatok gyerekek!
H, nézd a hajnal hasad,
I, mert itt a pillanat.
Í, így indul minden nap,
J, és máris jobban vagy!
K, valaki rád kacsint
L, mint Lala, ide int,
Ly, mert kilyukad megint
M, a Mars, mi ott kering.
N, a legerősebb nem,
Ny, nyúlcsalád nyílt gyepen.
O, mint Ottó páratlan,
Óliával párban van.
Ö, hogy ördög vigye el!
Ő, az ősznek menni kell...
La- lá- la -lá -la – lá- la
Gyere Betűországba!
Gazdagság az ismeret,Tanuljatok gyerekek!
P, csillogó kis patak
Quvartettben úszó halak.
R, daloló kismadár,
S, sebesen messze száll.
Szép a tavasz, szép az ősz
T, hisz a tél mindig győz.
Tyúkanyó hiába vár
U, ha ugró lábbal jár.
Úgyis jön a hideg, fagy
Ü, ki ügyes meg nem fagy.
Űzi egy nap majd a szél
Végleg elszáll ez a tél.
Wolfram szálak izzanak
Xéniára ragyognak.
Y, kinek párja?
Zénó lesz a barátja.
Zsörtölődik ez a Zsé
Ez lenne az ÁBC!
La- lá- la -lá -la – lá- lá
Gyere Betűországba!
Gazdagság az ismeret,
Tanuljatok gyerekek!
Varázslatos dolog történt,
mert mire valamennyien bemutatkoztak
Marci már meg is jegyezte őket. Próbául szavakat alkottak, ide- oda futkorásztak és kiírták az első szót: ISKOLA
A kisfiú azonnal elolvasta.
- Nagyszerű!!- kiáltozták az ÁBC betűi, nagy tapsvihar közepette.
Aztán kiírtak még néhány szót, egyre nehezebbeket, de Marcinak egyik sem okozott nehézséget, mígnem el nem érkeztek ahhoz a szóhoz: ANYU
Akkor aztán nagyot dobbant a kicsi szíve, és különös érzés kerítette hatalmába, aminek a neve honvágy. Elbúcsúzott hát újdonsült barátaitól, és a hétmérföldes csodacipőt megkérte, vigye haza Anyuhoz.
A cipellő pedig örömmel végezte a dolgát.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
