Mama, a könnyeidben én vagyok,
Mikor a bibliát csókolod…
Kérés istenhez, fohászban,
Mama én vagyok, úgy láttam!
Értem reszketett két kezed,
Az aggódást nem érti meg gyerek.
Míg boldogan jártam az éjszakát,
Te remegve virrasztottad át.
Legbelül hallom még sóhajod,
A nagy szíved volt a bánatod:
Te feltétel nélkül szerettél,
S egy hideg hajnalon elmentél…
Mama, most otthonod hol lehet?
Emléked behinti lelkemet…
Az örökség, mit itt hagytál nekem:
Hogyan kell szeretnem gyermekem.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/