Egyszervolt történet

Titi Hajnalka: Egyszervolt történet 

 -Apa!- így szólt a gyermek-

Légy teremtője az emlékeimnek!

Taníts bátornak lenni engem,

Gyere játsszunk most, mind a ketten!

-Fiam!- szól most az apa-

Tudod, hogy ma is vár rám a munka.

Nincs egy percem sem, hogy játsszak veled.

Mennem kell! Ezt meg kell, hogy értsed!

-Apa!- szól majd a gyermek-

Nincs időm, hogy veled törődjek!

Dolgozom s elfoglal a család.

Tudod, hogy nincs ma sem időm rád!

-Fiam!- sóhajt így az apa-

Bárcsak visszamehetnénk a múltba!

Te csak azt teszed, amit tőlem láttál…

Sajnálom, hogy bennem oly sokat csalódtál!

-Apa!- szól most a gyermek-

A múlt dolgai nem érdekelnek…

Mindent töröl, amit most mondtál,

Örülök, hogy végre rám találtál!

Boldogan karolta át apja ősz fejét,

Ez volt a pillanat, mire vágyott oly rég.

Suttogta: - Olyan sok szép vár még reánk!

S akkor érezte apja utolsó sóhaját…