Ősz felé haladva, hittem a csodákban,
Olyan voltál nekem, mint szellő a forróságban.
Mosolyod napfény az alkony otthonában.
Csak egy pillanatra, azt hiszem újra vágytam...
Hangod lágy zenéje, dallam füleimnek,
Szemed csillogása, napfény a szívemnek.
Kezed érintése: gyengéd, kedves nekem…
Csak tudnám, hogy jutott ide az életem?
Az enyém sem voltál, s máris el kell menned,
Nem harcolok érted, inkább elengedlek.
Fény a szürkeségben: megálmodott álom.
Ami nem az enyém, azt többé nem vágyom.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
