Árvácska nő a kövek között,
Az én mamám már elköltözött.
Könnyem hullik most is érte,
Velem marad, azt ígérte.
Hol vagy mama, miért nem hallak?
Csobogása kis pataknak:
Könnyeimet befogadja.
Nagy az én szívem bánata!
Tegnap azt ígérted nékem,
Itt maradsz bent a szívemben.
De hangodat csak akkor hallom,
Ha megszűnik a fájdalom…
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
