A szívünk kertjében megszületett álmok,
Lelkünk lágy fényéből táplált szép virágok…
Könnyeinkkel öntözve nőnek, majd virulnak,
Igaz gyöngyszemei létünknek, s a sorsnak.
S ahogy elrohannak mellettünk az évek,
S nem akarunk hinni a tündérmeséknek,
Behunyva a szemünk, a szívünkbe látva,
Még mindig ott virul vágyaink virága.
Hunyd be gyakran szemed, hallgasd így a szíved!
Csak ő tudja mi az, mi a legjobb neked.
Tudd, hogy életünkben az igazi álmot,
Ha kitartasz végül, mindig megtalálod!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/
