A mítosz valójában egy 7700 éves vulkánkitörést ír le , amely a geológusok szerint a Szent Ilona - hegynél (Saint Helens )a híres 1980. májusi kataklizma erejének több mint 40-szerese volt.
A Klamath indiánoknak már ekkor itt kellett élnie a térségben, mert olyan tárgyakat találtak a régészek, mint obszidiánus szerszámok, lándzsahúzók és mokaszinok a Mazama hamu rétegei alatt, a Kráter-tótól északra és keletre. A Klamath indiánok legendájukban leírják a Mazama-hegy katasztrofális kitörését és a Kráter-tó születését.
A két nagy vulkán, a Mazama-hegy és a Shasta-hegy közötti tomboló háború legendája párhuzamos a Kráter-tó geológiai történelmével.
A mítosz szerint a Föld és az ég szelleme gyakran jött és beszélt az emberekkel. Llao volt az alvilág szelleme, aki Lao-Yaina (ma Mazama-hegy néven ismert) alatt élt. Skellé volt a Föld világa. Llao gyakran feljött, és a Lao-Yaina tetején állt, és feje megérintette a csillagokat, Skell otthonát. Akkor nem volt tó, csak egy lyuk, amelyen keresztül Llao átment, hogy megnézze a külvilágot. Egy nap Llao meglátta Lohát, a Klamath indián főnök lányát, és beleszeretett szépségébe. A lány azonban elutasította, mert csúnya volt és az alvilágból származott. Llao dühös lett és megesküdött, hogy bosszút áll a népén. Tüzes átokkal megpróbálta elpusztítani az embereket. A Klamath indiánok főnöke Skelltől kért segítséget.
Skell az égből leereszkedett a Shasta-hegy tetejére. Skell és Llao mennydörgésként remegtek és remegtették a Földet, és forró vörös sziklákat hajítottak egymás felé (a Shasta hegytől a Mazama hegyig) dobták, nagy földcsuszamlásokat okozva. A szörnyű sötétség napokon át uralta a környéket.
A Föld és az ég minden szelleme részt vett ebben a csatában, és erős félelmet keltett az emberek körében. Megpróbálva megnyugtatni a heves vulkánisteneket és pótolni a törzs bűneit, két gyógyszerész felajánlotta, hogy feláldozta magát, és beugrott az Alvilág mélyébe. Hősies áldozatukkal lenyűgözték Skellt, aki ennek hatására még keményebben harcolt. Végül legyőzte Llaót, és elűzte az alvilágba. Összeomlasztotta a Mazama hegy tetejét, és örökre bebörtönözte Llaot az alvilágba. Skell békét és nyugalmat akart, ezért megtöltötte a krátert gyönyörű kék vízzel.
A tó felfedezése:
John Wesley Hillman, Henry Klippel és Isaac Skeeters amikor kutatták a legendás "Lost Cabin" aranybányát, véletlenül találtak a tóra 1853. június 12-én és elnevezték Skeeters- mélykék tónak . 1862-ben Chauncy Nye és kutató csapata szintén rátalált. Nye írta az első publikált cikket róla, kijelentve, hogy "a vizek mélykék színűek voltak, és ezért neveztük Kék tónak".
Később 1865. augusztusában fedezte fel a tavat két vadász, akik a Klamathi Fort úti személyzettel dolgoztak. Orsen Sterns őrmester és még sokan mások meglátogatták a legendás tavat. Sterns volt az első nem őslakos amerikai, aki elérte a Kráter- tó partját. F.B. Sprague kapitány hamarosan csatlakozott hozzá és javasolta a "Felség-tó" nevet. A tó sok más neve ellenére Jim Sutton végül "Kráter-tónak" nevezte a Wizard Island számára a tó belsejében folytatott kutatását leíró cikkében.
William Gladstone Steel alapította meg a Kráter Tó Nemzeti Parkot, akit már gyermekként elvarázsolt a szépségével, pedig azt csak egy újságban látta. 1885- ben pillanthatta meg először ezt a szépséget , mely teljesen lenyűgözte és ez a látvány ihlette arra, hogy a helynek szentelje életét és vagyonát, hogy megóvja a Kráter- tavat az utókornak. 17 éves elköteleződés és kemény munka után álma valóra vált, amikor Theodore Roosevelt elnök 1902. május 22-én aláírta a törvényt, amely szerint a Kráter tavat az ország hatodik nemzeti parkjává alakítják.
A Szent- Ilona hegy 123 évnyi szunnyadás után 1980. május 18- án óriási kitörést produkált, amelynek következtében 62 ember meghalt és 600 négyzetkilométernyi erdő elpusztult. Az explozív folyamat minden tekintetben a dácitos összetételű magmák által vezérelt vulkáni működés jegyeit mutatta. A dácit a magmás kőzetek egyike. Nevét Dáciáról, azaz Erdélyről kapta, ahol a belső- kárpáti vulkáni ív egykori tűzhányóinak környékén nagyon sok található belőle.
A vulkán nem felfelé tört ki, hanem oldalirányban. A hegy északi oldala teljesen leomlott, a kürtőben lávadóm emelkedett ki. A hegy 401 métert veszített magasságából. A kitörési hamufelhő 25 km-es magasságot ért el. Mintegy 1 km³-nyi vulkáni hamu jutott az atmoszférába, és a levegőbe került kén- dioxid szokatlan színű naplementéket és napkeltéket idézett elő. Az izzó felhő hőmérséklete elérte a 600 °C-ot.
A vulkán kitörése Észak-Amerika addigi legsúlyosabb természeti katasztrófáját okozta. Ma új vulkáni kúp alakul a kráter belsejében. 1982-ben a hegy környékét Nemzeti Vulkánemlékhelynek nyilvánították.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/