A szívében minden Nő
gyönyörű királylány.
Igaz törődésre
s szeretetre vágyván.
Éli a napjait
szürke küzdelemben.
S fájdalmait nyeli
az alkonyati csendben.
Mosolyogva nézi,
még húsz év után is
drága emlékképét:
kopott gyöngykaláris...
Néma csendben szolgál,
ahogyan azt illik.
Kedves szó, s köszönet
ma sem jár ezért itt...
A Nő lelke, ha boldog,
kifelé is ragyog.
Megszépítik lelkét,
a jó gondolatok.
S az az egy csepp öröm,
amit ma meg nem kap.
Nem lesz fény szikrája,
a boldogságának..
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.titihajnalka.eu/