A Nibiru bolygó legendája

 A Nibiru bolygó legendáját Zecharia Sitchin(1920-2010) orosz származású, az Egyesült Államokban élt újságíró és őstörténet kutató írta meg és amelyet a világ számos nyelvére lefordítottak A tizenkettedik bolygó című könyvében. 

A könyvben a szerző kifejti, hogy a bolygó háromezer-hatszáz év alatt egy elnyújtott ellipszis alakú pályán kerüli meg a Naprendszerünk Napját oly módon, hogy a Naprendszerbe belépve a bolygók forgásirányával szemben halad. Sitchin könyveiben többször is kitér a Nibiru bolygóval kapcsolatos fejtegetéseire, melyeknek forrásául a sumer kultúra régészeti leleteire, ékírásos pecséthengerekre, nyelvi és csillagászati utalásokra hivatkozik. Sitchin munkásságát a hivatalos tudomány képviselői és az akadémikusok egybehangzóan áltudományosnak bélyegezték.

 A Nibiru sumer eredetű szó, Marduk főisten égi otthonát jelöli. Az ősi sumér írásokban olvashatjuk, hogy az istenek több mint 400 ezer évvel ezelőtt érkeztek meg a Földre, a Tigris és az Eufrátesz között elterülő völgybe. Itt létrehoztak egy kolóniát, és elnevezték Édennek, majd megteremtették Ádámot és Évát, a modern emberek őseit. Az elméletek szerint génmanipulációt alkalmaztak, a földi emberszerű lények génjeit feljavították. Munkásokra volt szükségük, ezért gyorsították fel az evolúciót.

Körülbelül 6000 évvel ezelőtt a jelenlegi Irak területén egy fejlett és rendkívül különleges civilizáció alakult ki. A sumérok társadalma hasonló volt egyes korunkbeli országokéhoz. Kétkamarás országgyűléssel, fejlett iskolarendszerrel rendelkeztek, és meglepően magas szinten ismerték a csillagászatot. A mítoszaik szerint, amelyeket agyagtáblákon örökítettek meg, a népüket olyan istenek tanították, akik az égből szálltak le a Földre. Ezeket az isteneket anunnakiknak hívták, akik egy átlagos embernél úgy fél méterrel magasabbak voltak, és egy Nibiru nevű bolygóról érkeztek.

 Az egyik sumér agyagtáblán érdekes ábrázolás látható. A domborművön a két álló emberalak között feltüntették naprendszerünket, középpontjában a nappal, amely körül 10 bolygó kering. Azt a tényt, hogy a Nap körül forog a Föld, és nem a Föld a világ középpontja, Európában Galileo Galilei csak alig 400 évvel ezelőtt ismerte fel. Az agyagtáblán szerepel a Pluto is, amit a közelmúltban fedeztek fel (1930-ban), és egy Nibiru nevű bolygó is, amelynek létezését 1981 óta sejtjük. A sumérok szerint Nibiruról jöttek az égi óriások, az anunnakik. A táblán ábrázolt ülő alak úgy 3 méter magas lehetett, ha a magasságát egy normál emberi magassághoz viszonyítjuk, és valószínűleg egy anunnaki isten volt.

Több ezer évvel később visszatértek az anunnakik a Földre, ahol addigra az emberek elszaporodtak, és a kinézetük is megváltozott. A nőket ellenállhatatlanul szépnek találták, feleségül vették őket, és a gyermekeik is óriások lettek.

 A Nibiru az összeesküvés elmélet-hívők körében népszerű, feltételezésük szerint 2012-ben kereszteznie kellett volna a Föld pályáját, és össze kellett volna ütköznie vele, bolygónk pusztulását okozva ezzel. Az UFO-hívők szerint a Nibiru törpecsillag, amely körül egy kisebb méretű bolygó kering, amelyen idegen humanoid lények élnek. 

Más feltételezések szerint a Nibiru egy mesterséges égitest, amin magas fejlettségű és nagy termetű, emberszerű lények élnek, akik az égitest Föld közeli periódusaiban rendszeresen meglátogatják az emberiséget, és jeleket, nyomokat hagynak Földünkön.

A mezopotámiai szövegek nem győzik hangsúlyozni az égitest jelentős fényességét, kiemelni, hogy az még nappal is megfigyelhető: „látható napkeltekor és napnyugtakor tűnik el". Egy Nippurban talált pecséthengeren (1. ábra) egy csoport földművest ábrázolnak amint feltekintenek a kereszttel jelölt 12. bolygóra (Zecharia Sitchin ismert műveiben ezen a néven hivatkozik rá). Az égitest több okból is kaphatta ezt a jelet. Talán azért, mert gyűrűrendszere van, s a megfigyelők éppen oldalról láttak rá. Ha pedig az „istenek" is innen jöttek, akkor célszerű volt a bolygó jelével azonosítani őket, a kereszt jel tehát így vonulhatott be a legtöbb nép ábrázolásába „Isten" jeleként.

​Számos pecséthengeren találkozhatunk az égitest mozgását bemutató ábrázolásokkal, feltüntetve azokat a különösen fontos csillagászati pontokat, melyeken áthaladásakor könnyedén azonosítható a Földről nézve. Földközelbe érve megfigyelésére első lehetőségként az az időpont adódik, amikor együtt áll a Merkúrral (A – pont). Számítások szerint ekkor a földpálya kistengelyével a közelítő égitest éppen harminc fokos szöget zár be. Amint tovább közeledik az előző pozíciójához képest ismét kb. harminc fokra kerül akkor, amikor a Jupiter pályáját metszi (B – pont). Végül pedig eléri napközelpontját, ahol egykoron a születő Földnek ütközhetett - vagy valamelyik holdja (C - pont).

A manapság a „Mennyek Királyságának" visszatéréséről szóló spekulációk alapjául azok a tények szolgálnak, miszerint az ősi emberek többször is megfigyelték a 12. bolygó áthaladását Naprendszerünk belső terén.

Az égitest ismételt megfigyelése alátámasztja azt a feltevést, miszerint jelenléte a napkörüli pályán folyamatos, tehát Naprendszerünk része, hasonlóan számos hosszú periódusú üstököshöz.

  A NASA 1982-ben igen precíz elemzést készített az ősi sumer szövegekben leírt, a NASA által Planet-X-nek nevezett, Nibiru pontos helyzetére vonatkozóan. Az Infravörös távcsővel felszerelt csillagászati mesterséges hold, az IRAS, a pályára állítását követően szinte azonnal meg is találta az előre kiszámított helyen, mint ahogy erről be is számoltak akkoriban. Azóta azonban a helyzet megváltozott, a hírek és álhírek összevisszaságában szinte lehetetlen rátalálni az igazságra.

 Mezopotámiai és bibliai források nagy határozottsággal állítják: a 12. bolygó keringési ideje 3600 év. A sumér-magyar ősi szövegekben a 3600-as szám jele egy nagy kör volt. Az égitest epithetonja egyébként a „Sár", melynek jelentése többek közt „tökéletes ciklus", illetve „teljes kör", egyben a 3600-as számot is jelöli. A három kifejezés-tartalom – égitest/ciklus/3600 – szoros összefüggése nyilvánvalóan nem lehet puszta véletlen. A sumér-magyar isteni királyok uralkodási ideje minden esetben tökéletesen osztható 3600-zal. A következtetés mindebből csakis az lehet, hogy a isteni királyok uralkodási ideje egyértelműen összefügg a Nibiru 3600 éves keringési idejével.

Az ősi feljegyzések teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a 12. bolygó feltűnését váratlan katasztrófák, nagyarányú változások és korszakváltás kíséri. A mezopotámiai szövegek az égitest periodikus megjelenéséről mint előrelátható, pontosan kiszámolható, megfigyelhető eseményről beszélnek. „A hatalmas égitest megjelenésében sötétvörös." Megjelenésének napját az Ószövetségben leírtak szerint esőzések, áradások és földrengések kísérik.

 A régészek bárhol is kutassanak a közel-keleti társadalmak nyomai után, mindenhol beleütköznek a 12, a szárnyas bolygó jelképébe. Uralkodó jelképként figyelhető meg templomokon és palotákon, sziklákba vésve, pecséthengereken, falakra festve. De megtalálhatjuk királyokkal és papokkal együtt ábrázolva a trónjaik felett.

Forrás: wikipédia, mitoszvadasz.hu, aranylacifreeweb.hu