Titi Hajnalka: A kis koala és az igaz barátok 

 Ausztrália varázslatos vidékein, a nagy eukaliptusz fák lombjai között éldegélt egy kis koala maci az anyukájával. Az apró teremtmény mindennapjai boldogok és gondtalanok voltak, ám egy reggel szomorú esemény történt vele. Amikor felébredt, sehol sem találta az anyukáját.  Az árnyas eukaliptusz fák között, ahol korábban boldogan mászott és rágcsálta a fák leveleit, most magányosan búslakodott.

- Anyukám, hol vagy? - kiáltotta kétségbeesetten, de csak az erdő csendje válaszolt neki.

Bizonytalanul indult el, keresni az erdőben, amikor találkozott egy oposszummal. Az opossszum látta a maci kisírt szemeit és nagyon szeretett volna segíteni, a kis árvának. Mindenki tudta, hogy a kis koalák sosem járkálnak az anyukájuk nélkül, érezte, hogy valami nagy baj történhetett. Azt mondta:

- Szia, kis koala maci. Mi történt? Miért sírsz?

- Elvesztettem az anyukámat, nem tudom hol van- szipogott szomorúan és egy újabb könnycseppecske gurult le az arcán.

- Ne aggódj kis barátom, segítek neked megtalálni az anyukádat. Csatlakozom hozzád és mindenkit megkérdezünk, hogy nem láttak- e egy magányos koala mamát a rengetegben, - mondta az oposszum.

Az oposszum segítőkészsége megnyugtatta a kis koala macit.

Ahogy így haladtak tovább, elsőként Kenguval, a kenguruval találkoztak. Amikor megkérdezték, hogy nem találkozott- e egy eltévedt koala mamával, azt mondta:

- Láttam egy sérült koala macit, nagyot esett a fáról és eltört a lába. Adúka, a kakadu hívott segítséget hozzá. Az állatmentők vitték kórházba, hogy meggyógyítsák.

- De hát mi az a kórház?- nézett nagy kíváncsi szemekkel a kis koala, a kengurura.

- Az egy olyan hely, ahol segítenek meggyógyulni az anyukádnak.

- És hol van ez a hely? Muszáj látnom az anyukámat.

- Úgy bizony- bólintott egyetértve az oposszum- egy ilyen kis maci nagy veszélyben van az anyukája nélkül a rengetegben. El kell vezetnünk őt a menhelyre, hogy az emberek gondoskodjanak róla, amíg az anyukája lábadozik. 

Adúka, félfüllel hallotta a beszélgetést, a lombok között. Azonnal odarepült, hogy segítsen.

- Én szívesen megmutatom az utat! Kövessetek!

Azzal előrerepült ágról- ágra, amíg a kis koala, az oposszum és a kenguru követték. Végül megtalálták az állatmenhelyet, ahol a kis koala anyukáját kezelték. 

- Megtaláltuk az anyukádat, kis koala maci, - mondta az oposszum - Most menjünk, és üdvözöljük.

 Amikor megérkeztek, a koala anyuka, boldogan ölelte magához a gyermekét.

- Annyira aggódtam érted, kicsikém! Köszönöm szépen, hogy megtaláltátok és elhoztátok nekem a kisfiamat, - mondta a koala anyuka könnyes szemmel. Ezek a könnyek igazi örömkönnyek voltak, az ölelése pedig sehogy sem akart alább hagyni-  Annyira boldog vagyok, hogy újra együtt vagyunk!

A kis koala maci végre boldogan csücsült anyukája ölében, miközben Kengu, az oposszum és Adúka, a kakadu mosolyogva nézték őket. És bár az ausztrál erdők veszélyekkel teli helyek, mindig vannak jóbarátok, akik segítenek egymásnak nehéz helyzetekben.

Ausztrália gyönyörű vidékei és csodálatos állatai, mindig megnyugtatóan hatnak a szomorú szívekre, hiszen minden ittlakó tudja, hogy a barátság és az összetartás a legfontossabb dolog az életben.