A hegyi kenguru ( wallaroo)

  A wallaroo Ausztrália hegyeiben és félsivatagaiban él. Tökéletesen alkalmazkodott az ellenséges környezethez. Alig van szüksége vízre, és energiát takarít meg, ahol csak tud.

 A kenguruk minden bizonnyal Ausztrália leghíresebb állatai. Háromféle "igazi kenguru" létezik: óriás kenguruk, kis vörösnyakú wallaby, és a közepes méretű hegyi kenguruk.  A sivatagi régiókban élő kengurukat wallaroonak hívják. 

A hegyi kenguruk, vagyis a wallarook tehát Ausztrália száraz területein laknak, bár nem éppen hegymászó szakemberek, mégis szeretnek itt élni. Talán azért, mert itt elegendő barlangot, sziklarést vagy hasadékot találnak, amelyekben napközben elrejtőzhetnek, az égető hőség elől. A napot általában hűsölve, szundikálva töltik. 

Talán még soha nem hallottál róla, de a hegyi kenguruk ugyanúgy vizet és energiát képesek megtakarítani, mint a tevék. Naponta csak a testtömegük kettő-négy százalékát "fogyasztják"le.

 Késő délután a hegyi kenguruk előjönnek a rejtekükből, hogy egyenek száraz füvet és leveleket a völgyben. Mint minden kenguru, ők is vegetáriánusok. Ez azt jelenti, hogy kizárólak növényeket esznek.  Nyáron a fű és a levelek elegendőek ahhoz, hogy a tápanyag mellett folyadékot is biztosítsanak a számukra.

Viccesnek tűnhet, de néha látni lehet sziklákat nyalogató hegyi kengurukat. Ez létfontosságú az erszényesek számára, mivel a nyalogatáskor az ásványi anyagokban gazdag kövekből, nyomelemek szabadulnak fel, amelyekre nagy szükségük van. Olyan ez nekik, mint egy ásványi anyagokkal telített multivitamin.

Szerinted a képen melyik a walloroo? Kép: internet

 A legtöbb kenguruhoz hasonlóan a hegyi kenguruknak is nagyon erős, hosszú hátsó lába van. A hátsó lábak inai "rugóként" szolgálnak.  Az erős farkincájuk segít az ugrásban és az egyensúly megtartásában. Gondolkodtál már rajta, hogy a kenguruk miért ugrálva közlekednek? Mivel lételemük az energiatakarékosság, ezért járnak így. Ez a közlekedési mód nagyon energiatakarékos.

A hegyi kenguru egész élete általában, meglehetősen kis területen zajlik. A wallaroo magányos, és ritkán mozog két-három kilométernél távolabb az otthoni hegyláncától.

A hegyi kenguruk legfeljebb 1,40 méter hosszúak, a farok legfeljebb 90 centiméter hosszú. Súlyuk akár 47 kilogramm is lehet, és a hímek kétszer olyan nehezek is lehetnek, mint a nőstények.

 Amikor a kenguruknak csecsemőik vannak, a dolgok eltérnek a legtöbb emlőstől. Körülbelül 32 napos vemhesség után egyetlen utódjuk születik. Amikor megszületik, még mindig aprócska, súlya mindössze 0,75 gramm és teljesen csupasz. Bár a világra jött, még korántsem teljesen fejlett, csak egy kis embrió.

Amint megszületik, rátapad az anyukája mellbimbójára, szorosan beszippantja, és a közeljövőben el sem engedi. A kis kenguru a következő nyolc-kilenc hónapot, az anyja hasán lévő nyitott erszényben tölti. A kengurubaba csak akkor engedi el az anyukája mellbimbóját, ha már elég nagy ahhoz, hogy kimásszon az erszényből.

És itt, melyik lehet a hegyi kenguru? Kép: animalcreativefacts.com

 Amikor végre kibújik a kis kenguru az anyja mellett járja be és ismeri meg a világot. A következő nyolc hónapban továbbra is táplálkozhat az erszényen kívüli mellbimbók egyikéből. De nincs visszaút az erszénybe. Egyébként az erszényen kívüli mellbimbók más összetételű tejet adnak, mint az erszényekben lévők.

A wallaroo mama a szülés után néhány nappal újra teherbe eshet. A megtermékenyített petesejt ekkor megvárja a méhben, amíg a nagy testvére elhagyja az erszényt- ez gyakran több hónapig is eltart. Ő csak akkor születik meg, amikor az erszény felszabadul. Ezt nevezik a biológusok "késleltetett szülésnek".