Titi Hajnalka: A három testvér

 Volt egyszer, hol nem volt, valamikor az idők kezdetén, amikor még az emberek csak próbálkoztak a idő számításával, élt egyszer egy öreganyó, akit mindenki csak Évanyónak nevezett. Évanyónak négy gyönyörű gyermeke volt: a tündéri szépségű Tavasz, a víg kedélyű Nyár, az aranyhajú Ősz, valamint a hideg, ám annál mókásabb Tél. Először csak az évszakok voltak, de idővel nekik is gyerekeik születtek, mindegyiknek három. Kivéve Télt. Neki egyetlen gyermeke volt, mégpedig December.

December szeretett egyke lenni, boldog volt, amiért a téli feladatok mind rá vártak. Az év legszebb ünnepei mind az övé voltak. Neki kellett hóval borítani a tájat, védeni a búzamezőket. A gyermekek öröme volt a legjobb móka, ahogyan várták az első havat. Imádtak szánkózni, síelni, hógolyózni, hóembert készíteni.

Az idő azonban mindenkit megtréfál, legalább egyszer az életben.

Így aztán egy napon Decembernek testvérei születtek, akik bár ikrek voltak, mégis nagyon különböztek egymástól: a zuzoros Január és a kicsike Február.

Évanyó Decembernek hagyta meg a legszebb ünnepeket: a Mikulást, a Karácsonyt, a Szilvesztert. Ő büszke is volt rá, mégsem volt elégedett. Féltékeny volt és irigy testvéreire, nem akart osztozkodni:

-El kell fogadnod gyermekem- nyugtatgatta Évanyó- Nem uralhatod egyedül anyád örökségét! Ő egyformán szeret titeket, s boldognak akar tudni mindnyájatokat!

-Boldogság?!- morfondírozott December- Addig voltam boldog, míg ők meg sem születtek!

-Ne beszélj így kincsem, szeretned kell őket! Az első hó megjelenésének az érdeme még a tied maradt, a gyerekek legnagyobb öröme! És játszhatsz velük, ugyanúgy, mint azelőtt!

December elgondolkozott. Kezdett a fagyos szíve meglágyulni. Mégis csak a testvérei! Igaza van Évanyónak, szeretnie kell őket. Nem kívánhat mindent magának!

-Ne haragudj nagymama!- nézett most Évanyóra- csak a harag beszélt belőlem.

-Tudom, hogy jó szíved van, köszönöm, hogy megértetted. Meglásd, ha szeretettel osztozol, nem érzed kevesebbnek magad, sőt!

Évanyó mindig tudta mit kell mondania az unokáinak, hiszen ő már olyan öreg és bölcs volt, hogy neki csak igaza lehetett.

Kisunokái ezért sokszor tanácsot kértek tőle. Ha vele beszéltek, gyógyír volt minden problémára.

Nem volt éppen megbékélt helyzetben Január sem. Haszontalannak érezte magát. Míg December csupa ünnep volt, új hó és kacagás, addig neki semmi nem maradt. Zuzoros volt és kész. Ha enyhe hangulata volt olvadt, ha morcos csak úgy repesztett a fagy az egész tájon! Évanyó is észre vette, hogy valami nincsen rendben:

-Nem tűnsz elégedettnek, gyermekem!

-Mert nem is vagyok- felelte morcosan Január.- Egy ünnepet sem kaptam az egész évből, míg Decembernek három is jutott!

-De hiszen a tied az Új Év első napja! Minden ember legszebb napja, tele reménnyel, új lehetőségekkel! Ráadásul, ha széjjel nézel a nagyvilágban, minden napra találsz valami ünnepet, amit ünnepelnek. Hát nem vagy te egyáltalán kevesebb a testvérednél!

Január most mélyen elgondolkozott, ha jól belegondol valóban így van. Egy ideig még zsörtölődött ugyan, s hangulatához mérten változtatta az időjárást, de aztán valahogy megtalálta a békéjét, és elfogadta a helyzetet. Az elfogadás a legfontosabb Évanyó szerint. Ha tudunk elfogadni, megnyugszunk és békére lelünk. Ez a legjobb módszer betegségek ellen!

A legkisebbik testvér Február, nem volt irigy, nagyra becsülte a testvéreit, fel nézett rájuk... Na igen, ez volt az ő egyetlen problémája! Hogy fel kellett néznie rájuk, mert ő annyira kicsike volt a maga 28 napjával. Igaz 4 évente nőtt egy napot, de ez az egy év úgy el szökött mindig, mintha nem is lett volna! Talán ezért is hívták szökő évnek. Mire kezdte jól érezni magát, vége is lett, hiába volt hosszabb egy nappal! Így aztán ő soha nem érhette be a testvéreit. Ő maradt a kicsi. Sokat szomorkodott e miatt, s ilyenkor olyan hideg fagyokat hozott bánatában, hogy még a vas csövek is szétfagytak!

Évanyó, most is észre vette, hogy valami nincs rendben. Szívének legkedvesebb kicsi unokája éppen ő volt, vigasztalni kezdte:

-Jaj kincsem ne bánkódj! Én pont azért szeretlek, mert ilyen kicsike vagy, jó szívű, és kedves. A szomorúság nem oldja meg a gondodat! Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Tudod, az elfogadás a legjobb gyógyír mindenre! Ha mindig más akarsz lenni, nem tudsz boldog lenni!

Február nagyot sóhajtott:

-De nagymami, hogyan tudjam elfogadni?

-Ó, hát az nagyon egyszerű! Csak az előnyeit nézd! Te vagy az egyetlen, aki csak 28 napig tart! Te vagy az egyetlen, aki minden negyedik évben 29 napos lehet! Nem gondolod, hogy különleges vagy és egyedi? Nincs hozzád fogható! Ráadásul a Farsang is a tied! Az emberek imádják a Farsangot! Menj szórakozz, játssz, nevess!

Évanyó szavai igencsak hatásosak voltak, mert Február szeme felcsillant, és mosolyogni kezdett.

-Te annyira nagyszerű vagy nagymami!

-Tudom..- mosolygott a kedves öreganyó, hiszen ő már olyan öreg és bölcs volt, hogy neki csak igaza lehetett.

Attól kezdve a három testvér békében élt egymással, és többé egyik sem irigykedett a másikra. A Tél pedig elégedetten nézte gyermekei egyetértését és boldogságát.

A szülőknek nem nehéz örömet okozni: elég ha boldognak látják a gyermekeiket.

A három testvér / Kép: Freepik.com