Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Legyen a mércéd a mosolyod

Az írás számomra életem támasza, a lelkem csendes szigete, amibe bármennyi munkát is fektetek, nem fáradok el, inkább feltöltődöm

Alkategóriák ebből a kategóriából:

Versek, Világjáró, Egyéb, Hangoskönyvtár
Titi Hajnalka: Csak szeresd   Nem a kritika ösztönzi az embert, mint sokan hiszik. Dicsérettel nevelve gyermeked, a jó irányba viszik.  Ne akard, hogy ő érje el, a régen megálmodott álmod! Hagyd, hogy megtalálj...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Kritika nélkül   Mit másban kritizálsz, az mind tebenned van. Éppen ezért látod, oly tisztán meg másban. És hidd el, amit más kritizál tebenned, őbenne feldolgozatlan, ezért támad téged! Különös dolog az oda- vissza játék. Mi...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Jelenünk   Ma már életünkből hiányzik az egység, Nem jelentenek semmit a magasabb eszmék. Éljük az életet, mintha egyszer élnénk: És ez okból sokszor, egymás ellen vétünk. Nincs időnk szeretni a nagy rohanásban, Nem is érzéke...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Elmúlás   Szeretem az aranyló leveleket a fán, A leveleken, a dermedt harmatot. Belélegezve mélyen, csendesen, A finom, hideg, őszi illatot… Szeretem a nyugvó nap sugarát, A békességet a szántóföldeken, Az utolsó virágok illa...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Vallomás   Veled vagyok teljes, a nap minden percében, édes ölelésed dobogtatja szívem. Boldog az én lelkem, mikor újra látlak, így élednek újra rég feledett vágyak. Szerelmes szavakkal díszítjük a szépet. Nem értem nélküled,...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Vigasz   Az üres kalász fent hordja a fejét, a teli meghajol... A bölcs hallgat, a gyáva magáról szónokol. Fájdalmakat is átélünk  idelenn. Ilyenkor megbocsájtani tanul az értelem. Igazságtalanságoknak fénykora, de sokka...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Sosem késő   Sosem késő jónak lenni, Szeretetet hozzá tenni Minden egyes gesztushoz. Akkor sem, ha eddig nem ment, Büszkeséggel lelked megtelt: A holnap új esélyt hordoz! Sosem késő kedveskedni, Emberekkel jókat tenni, S az é...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Őszi éj   Virág kelyhen pillangó pihen, Fészkében szunnyad egy kicsi madár. Esőcseppek kopogása hallik. S a szellő, mely amott suttogva jár. Holdfény csókja érinti a kertet, Fellegek takarásába elvész alul. Amott egy esőcsepp...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Alkonyat   Hűs dunai szél testem karolja át, fogaim között érzem a zamatját... S én megízlelem, átérezve a messzi fényt, mely aprón, s csillogón a színén oszlik szét. Ezer harmat az, mi a partot ellepi. Ezer csillagban még mi...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Feltétel nélkül   Azt mondjuk kegyetlen a világ velünk, a közömbösség az egyetlen „ fegyverünk". De nézd csak mélyebben kis világodat: boldoggá teszed saját családodat? Hisz nekik te vagy a „kegyetlen vilá...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Megtiltanám én, de nem lehet...   Megtiltanám én, de nem lehet, A szívnek dalolnia kell, ha szeret! Érzékek hárfáját pengeti érintése, S ha hagyná sajog, s kiáltja, hogy mégse! Megtiltanám én, de sürgeted: A csóknak megálljt ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Nyughatatlan   El nem ölelt ölelések, S nem ízlelt csókok fájnak, vágynak. Abban a bomlott pillanatban, Odacsapnak a zord magánynak… S szívemben akkor világosság. Titokban dobban, s súgja halkan: Nem vagy magad, tudd Mire vág...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Csak ma   Ismerd el, két nap van egész életünkben, Amikor tenni már bármit lehetetlen: Az egyik a tegnap. Átírni, mi elmúlt? A másik a holnap. Ami lesz, már feldúlt? Csakis a ma számít, és amiért tehetsz! Csak ma lehetsz bold...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Táplálni őt   Az anyaságnak is létezik gyönyöre: Ha gyermeked eteted szerető öledbe. Abban a pillanatban újra eggyé váltok, Simogatod lágyan, testedből táplálod. Édeskés bizsergés, mikor kebled telik, Épp olyan ritmusban, aho...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Anyám tanított...  Anyám tanított az első imára, gyöngéd érintéssel fogta két kezem. Alig néhány szó hagyta el a számat, még magamat nem, de Istent ismertem. Anyám tanított, hogyan is kell hinni, hogy Isten él és remélni Örök. Rég...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Édes hazám   Édes hazám, merre bolyong néped? Él- e még szívünkben régmúltkori fényed? Otthonunk illatát emlékeink őrzik, Miközben a lelkünk honvágyunktól vérzik… Mintha még hallanám a vén toronyórát, Amint egyik órából, a má...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Te jónak születtél!   Benned is él isten egy csodája, A lelked! Mi hidd el, jónak született. A létben bármi rossz is tekergőzött rája: Az nem te voltál! Még mind levetheted! Hidd el, te mind a jóra teremtettél, S azzá vá...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Édes teher   Nincs édesebb teher, Ezen a világon: Mint szeretni gyermekedet, Akármilyen áron! Megtanulunk gyengeként is Erősnek lenni, Egy édes kis ölelésért, Mindent odaadni. Egy anyának gyermeke Az első gondolata, Bármilyen...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Sóhaj   Miért fájhat annyira a szerelem, ha csak kábulat, nem igaz érzelem? Eszi, marja, gyötri a lelkedet, S éget rád fájdalmas sebeket. Tudod, hogy idővel enyhül majd, Mégis, hogy újra lásd, vágyad hajt! Üresnek érzed az él...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Légy tudatos   Mind jártunk göröngyös utakon, Túl vagyunk számtalan bánaton… Tanultunk eleget a saját hibáinkból, Próbáljunk hát másképpen élni mától! Fogadd el a múltad, lépj tovább! S a tükörből bárki is nézzen rád: Szeresd...
Tovább a teljes bejegyzéshez