Télapó karácsonya

Titi Hajnalka: Télapó karácsonya

 

 Fent északon, túl a jégen,

Kristályfényben, hófehéren,

Csodálatos hóesésben,

Takaros faházikóban,

Ahol sok apró manó van,

Ott hol lakik Télapó,

Élt egy kedves kis manó,

Kinek neve csak Janó.

Minden manó szorgos, dolgos,

Játékkészítésben gondos,

Aprólékos, vagy hóbortos.

De ez a pirinyó manó,

Nem volt sikerre szomjazó...

Egyszerű volt, gyermek lélek,

Mely örül a hónak, télnek,

Karácsonynak, csillagfénynek.

Természetes, mindig kedves,

Odaadó, és figyelmes,

Ettől volt ő különleges.

Bántotta, hogy a Karácsony,

Túl oson a kis faházon,

S Télapónak senki sincsen,

Ki ajándékot készítsen,

S egy fenyőfát feldíszítsen!

Télapónak van ideje,

Gondolni a gyerekekre,

Amit kapnak elég lesz-e?

De ki gondol ő rá vajon,

Neki mikor van Karácsony?

Ünnepelnie nem marad,

Sem egy perc, sem egy pillanat,

Ajándékot kitől kaphat?

Karácsonykor a faházban,

Manók alszanak javában,

Holt fáradtan általában.

Nincs kedvük sem kitekint'ni,

Hópelyheket számlálgatni...

Télapó meg ül a szánra,

Ajándékoz házról - házra,

Míg üres nem lesz a zsákja.

S lásd másnapra virradóra,

Mikor hajnalt üt az óra,

Otthonában csodamódra,

Nem várja sem ajándék,

Sem finomság, sem játék,

Csak szundító manó népség.

De Janó most erős hittel,

Szívében nagy szeretettel,

Nem érte be kevesebbel.

Örömet akart okozni,

Mosolyogni, szórakozni!

Ezért idén úgy gondolta,

A problémát orvosolja,

Készüljön a karácsonyfa!

A fészerben fűrészt talált,

S kivágott egy szép fenyőfát,

Mi éppen befért, akkorát.

Míg a többi manó aludt,

Még egy tartót is faragott.

Csodásan feldíszítette,

Csillogóba öltöztette,

S a csillagot is rátette.

S ezen a Karácsony estén,

A Hold ezüst tükörfényén,

Hajnali fény végtelenjén,

Megérkezett üres zsákkal,

Télapó, nagy boldogsággal.

Mert bár öröm neki adni,

De jó azért elfogadni,

S néha ajándékot kapni.

S a drága nézett meglepetten,

Könnyes szemmel, néma csendben,

Elmerült a szeretetben.

Nagy örömmel, a kis manó,

Átérezte adni miért jó,

S megérintve a szakállát,

Átölelve öreg vállát,

Elérte Télapó álmát.

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Mesebolygó