Legyen a mércéd a mosolyod

Titi Hajnalka: Anna és a varázslatos zongora   Anna egy nap meglátogatta a nagymamáját, aki egy régi házban élt a város szélén. A nagymama nagyon szerette Annát, és mindig mesélt neki a régi időkről, amikor még ő is kislány volt. Anna szere...

 Titi Hajnalka: A szivárványos ruha titka  Volt egyszer egy kislány, akit Elizának hívtak és aki nagyon szerette a színeket. Mindig örült, amikor a szivárványt látta az égen, vagy amikor a virágokat csodálta a kertben. Ezért a&nbs...

Titi Hajnalka: Pici és az első napló  Pici éppen az ablaknál állt és nézte, ahogy hullanak a levelek a fáról. A szél fújt és hideg volt. A kislány sóhajtott egy nagyot.- Anya, miért kell ilyen rossz időnek lennie? - kérdezte szomorúan.- Mié...

Titi Hajnalka: Pötyi és a feledékeny Ogre   Volt egyszer egy kislány, aki egy farmon élt, nem messze az erdőtől a szüleivel és a kisöccsével. Miri nagyon szeretett játszani és sétálni a kiskutyájával, Pötyivel. Minden nap kimentek...

Titi Hajnalka:  A Márta ajándéka  Volt egyszer egy kislány, akit Mártának hívtak és aki nagyon szerette az édesanyját. Márta már régóta gondolkodott azon, hogy mivel ajándékozhatná meg az anyukáját, anyák napjára. Végül ...

Titi Hajnalka: Rémálomfaló Szörnyi és a kislány  Amálka kisóvodás volt, és imádta a reggeleket. Már csak azért is, mert ilyenkor minden csupa- csupa fényes volt, márpedig, ha mindent belehetett látni, nem volt semmi, amitől félni kellett vo...

Titi Hajnalka: Volt egy kislány...  Volt egy kislány barna hajú, A neve egyszerűen Babu. Együtt jártunk mindenfele, Olyan boldog voltam vele! Együtt volt jó minden móka, Fürödtünk a meleg tóba. Együtt ettünk mindig fagyit, S kaptam tőle egy- két...

Titi Hajnalka: Csak egyetlen nap   Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy kislány, akit Mártának hívtak. Márta különleges leányka volt, anyukája sokat mesélt neki arról, milyen csodálatos az a világ amelynek részese lehet. Hiszen a lát...

Titi Hajnalka: A kislány balladája   Százszorszép borította mező közepén bánatosan ült a kislány. Szemeit hatalmas könnyekkel takarta a fehér homály… Kezére lepke szállt, s csöndesen oly titkot suttogott: amott a virágok illatán túl, élnek ...