Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to http://www.titihajnalka.eu/

Szólószőlő, Mosolygóalma és Csengőbarack

Titi Hajnalka: Szólószőlő, Mosolygóalma és Csengőbarack
 

 Volt egyszer egy király, 
S annak három lánya. 
Úgy szerette őket,
Ahogy nincsen párja. 
Egy nap a jó király
A vásárba indult, 
Hogy kinek, mit hozzon, 
Lányaihoz fordult: 
- Nekem aranyruhát! 
Így a két nagyobbik: 
- Nekem ezüst ruhát! 
De a legkisebbik:
- Almát kérek, Apám, 
Édesen mosolygót,
Napsugár ölelte, 
Fényben pácolódót. 
Kérek még barackot,
Éjjel nappal csengőt, 
S örökké szavaló 
Csoda szólószőlőt! 
- Erről sem hallottam, 
Tudod- e te leány! 
De azt megígérem, 
Ha van a világon, 
Én elhozom néked 
Édes kis leányom!
- Indult is a király, 
Menten a vásárba. 
Arany, ezüst ruha, 
Akadt ott, mint várta. 
De szép alma mosolygó, 
Barack mindig csengő, 
S örökké szavaló, 
Csoda szólószőlő;
Nem volt ott sehol sem, 
Bármerre kereste:
- Jaj, hogy ez a leány, 
Miért is emezt kérte! 
Így, ha nem is talált, 
Haza kellett menni. 
Búsult a jó király, 
Ámde nincs mit tenni. 
Emilyen bánatos 
Búslakodásában, 
Feneklett hintója, 
Egy nagy pocsolyában!
- Jaj, hogy még most, ez is! 
Kiáltott a király.
Jött is segíteni 
Egy egész falu mindjárt! 
Lehettek vagy százan, 
De lehet, hogy többen,
Királyunkon segíteni 
Még sem tudott egy sem!
Egyszer a semmiből, 
Megjelent egy disznó. 
Illően meghajolt, 
S ember nyelven így szól:
- Hallod- e királyom,
Add a kisebb lányod! 
Cserébe kihúzlak
A sárból, meg látod! 
Gondolta a király: 
„Hisz ez csak egy disznó!
Ártani nem árthat, Ereje sincs"
-Hát jó! Ámde az a disznó, 
Nem volt akármilyen! 
Kihúzta a hintót, 
Fél lábbal, sebtiben! 
Hazament a király, 
Ölelték a lányok, 
Boldogan próbálták
Magukra ruhájuk. 
Csak a kicsi maradt 
Ajándékok nélkül...
- Ne szomorkodj,Apám, 
Meg vagyok e nélkül! 
Hanem ám odakünn, 
Valaki kiáltott.
Kinézett a király, 
Hát ott meg mit látott? 
Ott állt, az a disznó, 
Kinek megígérte
Kicsi lánya kezét, 
S ez el is jött érte!
Majd' a szíve hasadt, 
Miért is ígérte? 
Sírt a kis királylány, 
Menni kellett véle!
Hiába próbálta 
Becsapni a király: 
Rögtön meg érezte, 
Csak egy szolgálólány, 
A díszes ruhában 
Kiküldött leányzó.
- Ez nem a te lányod!
Kiáltott a disznó. 
Ment a kis királylány 
A könnye csak hullott. 
A disznó felültette 
A talicskába, s futott!
Úgy tolta egészen 
A disznó óljába, 
Friss szalmával bélelt, 
Kicsi otthonába. 
Sírt a kis királylány 
Egész álló napon! 
Míg eljött az este, 
S elnyomta az álom. 
Ám mikor felébredt, 
Hát lássatok csodát! 
Egy sereg szolgalány 
Adott rája ruhát. 
Mikor körbe nézett,
Emitt egy palota! 
Maga sem értette, 
Hogyan került oda...
És a reggelinél 
Egy szép dalia várta! 
Attól tartott, hogy ez, 
Pusztán csak az álma! 
De ez több volt annál! 
- Mindez a valóság! 
Így szólt a dalia: 
- Jöhet a vidámság,
Megszűnt a varázslat, 
Hála neked, szentem!
Én voltam a disznó, 
S olyan lányt kerestem, 
Aki almát kér majd 
Édesen mosolygót, 
Napsugár ölelte 
Fényben pácolódót. 
S ki kér még barackot, 
Éjjel- nappal csengőt,
S örökké szavaló 
Csoda szólószőlőt! 
És most enyém lettél, 
Nézd csak! A kertemben 
Valamennyi gyümölcs, 
Mit kértél itt terem! 
Felkapta boldogan,
Megcsókolta százszor, 
Volt ott olyan lagzi, 
Mit nem láttunk máshol!
Ennyi volt, mese volt, 
Legyen itten vége. 
Vigadjon mindenki,
Ha tetszik kedvére!

Kép: wallhere.com
Zsiráf úr!
Van választásod!

Kapcsolódó hozzászólások