Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Péterke, a kétballábas kiselefánt

Titi Hajnalka: Péterke, a kétballábas kiselefánt 

 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy CIRKUSZ, csak így nagy betűkkel, mert nagyon nagy cirkusz volt ám! Már csak azért is , mert nagy állatok éltek benne: oroszlánok, medvék, zsiráfok, elefántok, és arapapagájok. Valamennyien a CIRKUSZBA születtek, ezért soha nem is gondoltak arra, hogy máshol boldogabban élnének.

Éltek itt kiselefántok jó páran, akik nagyon ügyesen mozogtak már apró korukban a porondon, kivéve egyet Péterkét, ő mindegyiknél idétlenkébb volt. Egy darabig tűrte az idomár, reménykedett benne, hogy ideiglenes a dolog, azonban a kiselefánt nem fejlődött jó irányba. Hisz szegényke járni is nehezen tanult meg, lábacskái egymásban botladoztak örökké, még az akadálymentes terepen is. El is nevezték Kétballábas Péterkének.

Bizony elefánt mama is kezdett aggódni. Hiszen csak annyi dolga lett volna , hogy szépen végigsétáljon a többi kiselefánttal a porondon, s amikor az idomár köröz a pálcájával, forogjon egyet és kész. Ezt még az óvodás elefántok is megtudják csinálni. De Péterke lábai irányíthatatlanok voltak forgáskor, és mindig elesett. Márpedig a hasznavehetetlen állatokat az állatkertbe száműzik!

- Mi lesz veled Kicsikém?- sóhajtozott elefánt mama, s ormányával végig simította a fejét- Ha elvisznek tőlünk, nem élem túl!

- Mindent megtettem mama, mégsem tudok jobb lenni...- felelte Péterke.

Akkor este már maga sem hitte, hogy maradhat. Lehetetlen betegyék a műsorba, annyira nem ment neki a dolog. Lefeküdt a puha szalmára, a csillagokra nézett, és arra gondolt, vajon az állatkertben fogja látni a csillagokat? Mert az kicsit olyan lenne, mintha otthon lenne... Biztosan enyhítene a bánatán valamelyest. A könnyei hullani kezdtek, és a csillagok elhomályosodtak.

- Hát te miért sírsz?- rezzent össze egy hangra. Felnézett. Jancsi bohóc állt előtte.

- Hát csak azért,- szipogta- mert akárhogy igyekszem, csak esek-bukok, nem tudok úgy táncolni, ahogyan a többiek.

- Ó, hát csak ennyi a baj? Én is sokat esek- bukok a műsorban, és fellépek! Lehet, hogy rossz csapatban vagy! Mi lenne, ha velem lépnél fel? Mennyivel viccesebb lenne az előadásom, ha lenne egy csetlő- botló kiselefánt mellettem!

Mindjárt felcsillant Péterke szeme:

- Tényleg vicces lenne! Boldogan fellépnék veled Jancsi bohóc!- örvendezett- S végre a mamám is megnyugodna!

Úgy is történt. Sőt! Jancsi bohóc és Kétballábas Péterke lett a CIRKUSZ főattrakciója. Imádta a közönség az esetlen kiselefántot, a még esetlenebb bohóc műsorában. Nem is maradt üresen szék, a közönség soraiban! Péterke pedig végre büszkén eshetett- bukhatott, nem kellett szégyenkeznie.

Péterke, a kétballábas kiselefánt
Körforgásban
Béka élet

Kapcsolódó hozzászólások