Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Minifarm lakói: Fogtündér kisegér ( részlet)

Fogtündér kisegér

Titi Hajnalka: Minifarm lakói. Fogtündér kisegér 

 Beesteledett. Az est hangjai hatalmába kerítették egész Minifarmot: a pónik nagyokat ásítottak, alvás közben, a tyúkocskák különös sóhajtásokat hallattak, mély álmukban az ülőn, a mezőn pedig szorgos zenészek, azaz tücskök ciripeltek. A holdvilág megvilágította az egész vidéket. A harmatos füvön szentjánosbogarak világítottak, meg- megcsillantva számtalan harmatcseppet. 

Lakkcipő ebben a pillanatban ébredt csak fel. Számára igazán, most kezdődik az igazi kaland. A mezőről betévedt rágcsálókra vadászik egész éjjel. Nem lustálkodhat, még ha a gazdái finom cicaeledellel is táplálják, nem hozhatja szégyenbe a macska nemzetséget! Így hát megremegtette bajszát, és szimatolni kezdett. 
- Egér szagot érzek!- mormolta. 
Hosszú bajsza alatt ismerős szag terjengett, orrát csiklandozta,s mindjárt hegyezni kezdte a fülét. Megpillantotta a betolakodót. Lopakodni kezdett: előbb csak az elülső lábával lépett halkan az áldozata felé, aztán a hátsó lábait is maga után húzta. Most karmai is előbújtak. Bizseregni kezdett a talpa. Mindig így volt, ha vadászni készült. Úgy érezte, mintha a zsákmány máris a karmai között lenne. Egy pillanat, hopp! Hatalmasat ugrott áldozata mellkasára: 
- Jaj Lakkcipő!- sikoltozott az áldozat- Még mindig nem ismersz meg? Egy nap még szívinfarktust kapok miattad! 
- Fogtündér, te vagy az?- engedte el mindjárt a kisegért.
- Hát persze, hogy én!- morgolódott a koros, szemüveges , anyó ruhába bújt kisegér.- Egy dolog, hogy én már alig látok, a magam 850 évével, de hogy te, fiatal létedre! 
- Sajnálom, többet nem fordul elő!- szabadkozott Lakcipő- Amúgy épp beszélni szerettem volna veled. Mintha megérezted volna!
- Amit én megéreztem, az nem más, mint egy szép, egészséges tejfog. Egy Sárika nevezetű kislány hagyta el a farmon, ma délben. Tudod, hogy messzire elkerüllek, ha csak tehetem! Mindig ijesztő fogadtatásban van részem, amikor idejövök! Egy nap még megeszel!
- Dehogy eszlek Fogtündér! Kérni szeretnék tőled egy szívességet, egy barátomnak. 
- Nahát, neked vannak barátaid?
- Ami azt illeti nem is egy! - húzta ki magát Lakkcipő.
- Jó, csak vicceltem. – mosolygott a tündér- Mi lenne, az a szívesség?
- Arra kérlek teljesítsd egy kívánságát a csacsinak, ugyanis mindenki fél tőle. Azt képzelik, hogy ő egy rém, mert nem érti senki sem a nyelvét, és amikor elkiáltja magát, hogy I- Á, I- Á, az egész majorság és kicsi pónik, mind menekül előle.
- Jól van, megteszem, mert ilyen jó szívű cica vagy. Másokon segíteni nagyon szép dolog! Már- már azt is elfelejtettem, hogy eltiportál! Közben fogtündér a földet kaparászta, s mire a megbeszélés végére értek, meg is találta a kihullott tejfogat. Olyan szép fehér volt, hogy csak úgy ragyogott a holdfényben.
- Meg is van! Gyönyörű! Milyen jól fog mutatni a gyűjteményemben! Most mennem kell, Sárika párnája alá megérdemelten kerül ma meglepetés! 
- Ne feledkezz meg Babilonról!
- Nem fogok- ígérte a kisegér, s már el is tűnt. De az igazság az, hogy amint elindult már nem is emlékezett mit is kell teljesítenie. Arra igen, hogy valami állat nyelvről volt szó, meg egy csacsiról, de hogy mit is kért pontosan Lakkcipő, elfelejtette. Annyira öreg volt már, hogy nem tudott mindent megjegyezni. Az ígéretét azonban nem szeghette meg, az nem lett volna méltó egy fogtündérhez. Így hát felemelte varázspálcáját, s így szólt:
-„Legyen hát különleges hely Minifarm, minden állat, aki eddig ott élt, s aki ezután ott fog élni, értse a másik nyelvét, s kerülje el a babiloni zűrzavar mindannyiukat!"
Kezdődik az iskola!
Iciripiciri erdőcskében ( altató)

Kapcsolódó hozzászólások