Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Legyen a mércéd a mosolyod

Az írás számomra életem támasza, a lelkem csendes szigete, amibe bármennyi munkát is fektetek, nem fáradok el, inkább feltöltődöm
 Titi Hajnalka: A gyámoltalan sündisznócska  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi sündisznócska, aki annyira kicsi volt még, hogy óvodába sem járt. De még ha járhatott volna, sem ment volna sehova, hiszen annyira félt kibújni ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Teddneki János  Egyszer volt, hol nem volt, király biz' ő sem volt, Óperencián innen, hetedhétországon amoda, Élt egy szegény ember s annak egy szál fia. Hát ezt a szál fiút furamód nevezték,  Ezért öregapját még ki is nevett...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Conor, az ír kobold és a pitypangvölgyi levélmanók   A távoli ír vidéken élt Egy kedves ír kobold. Pitypangvölgynek vidékéről Soha el nem vándorolt. Itt volt neki kis mennyország, Boldogság és kikelet. A szivárvány zuhatagban...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Mese az öreg tölgyről   Boldogságos zöld erdőben, Élt egy nagyon öreg fa. Az ő szíve olyan nagy volt, A fél erdőt gondozta. Idejártak a mókusok Gyűjtögetni minden jót. Találtak is bőségesen Makkot, s mellé mogyorót! Meleg odú...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Tütü, a vándormanó   Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy vándormanó, aki csak azért járta a világot, hogy másoknak segítsen. Tütü- mert így hívták- igazi gyógyító manó volt.Ha hiszitek, ha nem, nem kellett azon aggód...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A nagyratarti kakas   Nem messze a dombon túli farmon élt egyszer egy kakaska, aki mindenkinél különbnek tartotta magát. Szebbnek képzelte magát a tyúkoknál, délcegebbnek a libáknál, díszesebb tollazatúnak a kacsáknál, s kifi...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Hanna és a vadvirág   Hanna egy csoda boldog családban élt, egy meseszép kisvárosban.Úgy érezte, hogy neki vannak a legnagyszerűbb szülei az egész világon, hiszen apu és anyu lesték minden kívánságát és amikor csak idejük vol...
Tovább a teljes bejegyzéshez
TiTi Hajnalka: Janó, a diómanó   Hol volt, hol nem volt, közelebb mint gondolnád , volt egyszer egy falucska, ahol csupa diófával volt tele minden kert. Talán ezért is nevezték ezt a falut Édesdióvölgynek. Nem csak emberek otthona volt ez a...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Az erdő karácsonya   Hópelyheket szitál a szél, Behinti az egész erdőt. A fagy hideg zenéjére, Táncot lejt a hideg szellő. Télkirálynő közeledik: Bokrot, fákat hóval fedi. Jégbe borul folyó, vadon; A táj sóhaját recsegi. Szél...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Télapó karácsonya   Fent északon, túl a jégen, Kristályfényben, hófehéren, Csodálatos hóesésben, Takaros faházikóban, Ahol sok apró manó van, Ott hol lakik Télapó, Élt egy kedves kis manó, Kinek neve csak Janó. Minden manó sz...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Almácska bánata ( részlet a Mesés erdő lakói című mesegyűjteményből)  Néha előfordult, hogy az erdő fái közé egy- egy gyümölcsfa is keveredett. Így történt, hogy mesés erdőben is született egy csodálatos almafa. Senki sem tud...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Idétlen Lenke és a zűrzavar   Nati nem különbözött a többi jó boszorkánytól: tudott seprűn repülni és varázsolt is olykor, persze lehetőleg úgy, hogy ne okozzon kalamajkát. Ámde minden jóindulat ellenére néhány hókusz- pókusz...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Vendégségben Holle anyónál  Sziasztok! A nevem Tekla, a Dió magazin különleges tudósítója vagyok. Hogy miért különleges? Nos, mert olyan helyekről tudósítok, ahol ti egészen biztosan nem jártatok még. Fő területem a mesevilág. Nag...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Ádáz és Dorka   A kutya az ember legjobb barátja! A régi mondás igaz, hiszen minden kutya imádja és nagyra tartja a gazdiját. Nem minden kutyus olyan szerencsés ám, hogy szerető gazdit talál. Vannak, akik hamar megu...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A csodálatos mesekönyv   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép királyság, ahol egy jószívű király uralkodott szeretett feleségével. Szerette nagyon a nép, a gonoszságnak még híre sem volt ezen a vidéken, ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Bíborka , a kicsi tündérlány, Soha ne bízz idegenben!   Ignác kobold, egy kifejezetten rosszalkodós kobold volt. Egyszerűen nem fért a bőrébe, csak akkor érezte jól magát, ha rosszalkodhatott. Amikor sétálni indult, az útjába...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Kényes mese   Volt egy kislány, neve Csenge, Sosem fért ő a bőrébe. Csúfolódott mindenkivel, Soha nem örült senkivel. Hogy ő különb! Azt képzelte, Minden társát le is nézte. Soha senkit nem szeretett, Egész nap csak kényesked...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Júró igazsága    Volt valamikor régen Szomolány várának egy gőgös és kegyetlen várnagya. Féltek is tőle az emberek! Kegyetlenségeiről legendák születtek, de nem akármilyenek ám! Olyan félelmetesek, hogy még a szegény par...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Karácsonyi kívánság   A hó nagy szemekben hullott az a városka házaira, először csak lassú, majd egyre sűrűbben iparkodó hópelyhekkel. Az utcákon kigyulladtak a karácsonyi fények, az üzletek pedig elcsendesedtek, majd elsötét...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Bakator   Egyszer volt, hol nem volt, az Ér folyón innen és Jankafalván is túl, volt egyszer egy csodaszép falu, aminek a neve Bihardiószeg. Nagyon boldog emberek éltek itt, hol jólétben, hol szegénységben, de mindig igaznak ...
Tovább a teljes bejegyzéshez