Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Legyen a mércéd a mosolyod

Az írás számomra életem támasza, a lelkem csendes szigete, amibe bármennyi munkát is fektetek, nem fáradok el, inkább feltöltődöm
Titi Hajnalka: Csenge és Selymesmorgó   Nem messze tőlünk volt az a kisváros, ahol Csenge élt legkedvesebb barátjával Selymesmorgóval. Selymesmorgó egy élő játékmackó volt, akit azért nevezett így el a kislány, mert olyan puha és finom érin...
Tovább a teljes bejegyzéshez
 Egyszer volt, hol nem volt, messze északon Fehérmackóföldön, nem messze Mikulás birodalmától, élt egy bájos kis mackó, akit mindenki csak Hógolyónak nevezett, mert éppen olyan fehér és kerek volt, akár egy frissen gyúrt hógolyó. Mondanom sem ke...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Hévízi álom   Anya és Apa igyekezett mindent megadni nekünk, amit csak lehetett. Ahányszor idejük volt, elmentünk a közeli strandra, vagy az állatkertbe. Ilyenkor mindannyian nagyon boldogok voltunk, és mókáztunk egész álló n...
Tovább a teljes bejegyzéshez
 Régi legendák szólnak arról, hogy mindannyiunk születésénél eljön hozzánk egy tündér és áldását adja reánk. Életünk során pedig, olykor visszatérnek, s ha elégedettek, teljesítik néhány kívánságunkat. Azonban amikor elégedetlenek, ha tetszik ha...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Minifarm lakói. Fogtündér kisegér   Beesteledett. Az est hangjai hatalmába kerítették egész Minifarmot: a pónik nagyokat ásítottak, alvás közben, a tyúkocskák különös sóhajtásokat hallattak, mély álmukban az ülőn, a mezőn ped...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Minifarm lakói. Babilon a rém  Kivételes napra ébredtek Minifarm lakói, a tanyára új lakó érkezett. A pónik rémülten nézték a fura állatot, aki annyira más volt mint ők: hatalmas fül ékeskedett sörény nélküli fején, és t...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Kató és a rózsaszínmackó sorozat, Első vers: Csillagtermő csodafácska   Vattacukor termő réten,Álomváros közepében,Élt egy kislány, neve Kató,S barátja a rózsaszín mackó. Reggelente ők kívántakEgymásnak is szép napot.S ha már...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Matyek és Anabell   Egyszer volt, hol nem volt, a Happcián Óceánon is innen, no meg a mesebeli Hetyeg Hegyeken is túl, volt egyszer egy erdő, a Manók erdeje, egy különös királysággal, a Mityik Királysággal. A mityik manók, ig...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Tobi maci kalandjai: Havas kaland   Napsütésben úszik Mackófalva, Vidám is így minden maci napja. Mosolygósan simogat a szél, De jó, hogy még jó messze a tél! Tobi Sünivel játszik a réten, Ha jól látom labdáznak ők éppen. Kicsi macink, mint...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Az égig érő fa   Egyszer volt, hol nem volt volt, Ott a messzeségben, Élt egy öreg király,  Lányával békében.  Messze nagy birtokán  Nőtt egy akkora fa,  Hogy az eget verte  Magasságos csúcsa!  E...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Holdhercegnő   Valamikor régen, amikor még az égitestek is valós személyek voltak a Hold beleszeretett egy igazi nimfába. Életében nem látott olyan gyönyörű lányt, hogy is védekezhetett volna az érzései ellen? A nimfa viszono...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Móni és Tóni, mese a virágmanók életéről  ​Varázslatos világunkban Vannak még rejtett csodák, Kiváltképp, ha virágoznak, A kertekben az orgonák. Illata mind csalogatja A virág manók tagjait. Ha nem bánod mesélek is, Mindjárt róluk...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Teri és a Meseíró   Teri, a manólány, az erdei manók nemzetségéből való volt, a Rengeteg erdő mélyén élt egy csodás manó faluban. Meg kell mondjam, úgy általában kevés manólány született, de ez még nem volt ok arra, hogy a me...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Csak egyetlen nap   Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy kislány, akit Mártának hívtak. Márta különleges leányka volt, anyukája sokat mesélt neki arról, milyen csodálatos az a világ amelynek részese lehet. Hiszen a lát...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A megtalált kincs   Ki gondolná, mi rejtőzik az aranyló napraforgó tenger mélyén, amely a földes út szélét szegélyezte? Lakóhelye volt ez: pockoknak, csigáknak, rigóknak, s még a karvalynak is, aki árgus szemekkel figyelte a ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Péterke, a kétballábas kiselefánt   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy CIRKUSZ, csak így nagy betűkkel, mert nagyon nagy cirkusz volt ám! Már csak azért is , mert nagy állatok éltek benne: oroszlánok, medvék, zsiráfok, ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A lusta sárkány   Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl élt egy öreg király, gyönyörű szép lányával. Nagy volt szegény király bánata, mert a birodalma határán tanyázott egy hatalmas ámde lusta sárkány; aki...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Az utolsó ovis nyár   Katika nagycsoportos volt, és imádott óvodába járni. Szerette az óvó néniket, a társait, akikkel önfeledten játszottak reggeltől- estig. Úgy gondolta jobb helyet ki sem találhattak volna a gyerekeknek, e...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A halász és a sellő   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy halász, aki egész életében a tengert járta, halászott s kikötőről- kikötőre árulta a halakat. A parton igazán otthon nem érezte magát, már egy nap után feszül...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Buksi és a barátok   Egyszer volt, hol nem volt, Volt egy kicsi kutya. Olyan kicsike volt, hogy Még azt sem tudta, Hogyan került ide, Ebbe a családba? Nemrég még ölelte Otthon anyukája. De a kis kutyáknak Mindig ez a sorsuk. ...
Tovább a teljes bejegyzéshez