Mégsem halt ki a szomáliai elefántcickány (Elephantulus revoili)

Mint kiderült mégsem halt ki a szomáliai elefántcickány. A rendkivül gyors, hosszú orrú emlős, akár 30 km- es sebességgel is képes futni.  Az 1970-es évek óta tartották számon az eltűnt fajok között, mindössze 39 példányának maradványait őrzik a világ természettudományi múzeumaiban.

  A sivatagi fajok hasa fehér, ami visszasugározza a homokból áradó meleget. Az elefántcickányok hosszú, erős hátsó lábaik szökelléseivel menekülnek el üldözőik elől. Az állatok füle és szeme viszonylag nagy; ez vadászat közben és az ellenség észlelésében segít. Orruk hosszú, ormányszerű, táplálékkeresésnél van az állatok hasznára. Hosszú nyelveikkel továbbítják a szájba a zsákmányt. Egyes fajoknál a hosszú farok alsó felületén szőrcsomók vannak; a feltételezések szerint ezzel a talajrezgéseket érzékelik.

Sötétedéskor és hajnalhasadáskor a legaktívabbak. Túlnyomórészt magányosan élnek, de territóriumaikat megosztják partnereikkel. Táplálékuk rovarok, csigák, gyökerek, gyümölcsök és magvak. Az elefántcickányok 2 - 4 évig élnek.

Összességében a világon 20 elefántcickány faj létezik, és a szomáliai az egyik legtitokzatosabb ezek közül. Szuper imádnivaló és furcsa. Első látásra úgy néz ki, mint egy egér. De ott van ez az apró, hosszú orr, amely hasonlít egy elefántormányra...

 A Globális Természetvédelmi Szervezet (GWC) a 25 legkeresettebb eltűnt faj között tartja számon, egy tavalyi tudományos expedíció fedezte fel, hogy nem halt ki a különleges faj. Az expedíció különböző elefántcickány-félék után kutatott Dzsibutiban, Szomáliában, Etiópiában és Eritreában. Végül 12 példányt sikerült begyűjteni az expedíción, miután 1250 csapdát helyeztek ki mogyoróvajjal, zabliszttel és élesztővel 12 dzsibuti helyszínen.

Hogy miért épp itt? A tudósok titokzatos észlelésekről hallottak Dzsibutiban, ezért döntöttek úgy, hogy oda mennek és utánajárnak a dolognak. Most, hogy tudjuk, hogy fennmaradt, a tudósok és a természetvédők biztosítani tudják, hogy soha többé ne tűnjön el.