Lakatos Menyhért: A öreg fazék titka

 "Én nem cigány írónak tartom magam, hanem író cigánynak. A műveim az egységes magyar irodalom részei. Annak, hogy cigány vagy nem cigány írta, nincsen jelentősége. Az, hogy írásaim cigány vonatkozásúak, azért van, mert én magam cigány vagyok. Könyveimet nagyon sok nyelvre lefordították: németre, franciára, angolra, szerbre, lengyelre, fel sem tudom mindet sorolni. Tizennyolc-húsz nyelven jelentek meg, és többször is kiadták őket. A legtöbb könyvtárban már csak a katalógusban lehet elolvasni a címüket, mert maguk a könyvek már nincsenek meg, ellopták őket. Talán lesz egy vállalkozó szellemű kiadó, aki majd újra kiadja valamennyit, mert mindenki úgy jut hozzájuk, ahogyan tud."

1926-ban születik Vésztőn. A nagykőrösi népi kollégiumban tanul (érettségije, a vésztői cigánygyerek bejutása az egyetemre, még ha népi kollégium is, a legenda tárgykörébe tartozik). 1969 és 1973 között az MTA szociológiai kutatócsoportjának – Konrád György, Pünkösti Árpád, Haraszti Miklós és Eörsi segítségével – ciganológiai munkatársaként dolgozik. Elnöke a TIT Országos Cigánybizottságának, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének ügyvezető elnöke. Szépen gyűjti az elnöki posztokat.

1994-ben Torgyán jobbján, a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjelöltjeként indul a választásokon.

1970-től publikál, főbb művei közé tartozik a Füstös képek mellett az Angárka és Busladarfi (mesék, 1978); A hét szakállas farkas (mese, 1979); A hosszú éjszakák meséi; A paramisák ivadékai (kisregény, 1979); Az öreg fazék titka (mesék, 1981); Akik élni akartak (regény, 1982); A titok (elbeszélések, mesék, 1998). 1976-ban és 1993-ban kap József Attila-díjat, 1991-ben a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjét. 1976-ban Füst Milán-jutalom, 1995-ben az Év Könyve elismerés, 1999-ben Babérkoszorú, 2000-ben az Országos Cigány Önkormányzat életműdíja.

Díjakban tehát nincs hiány. Csak a követhető út hiányzik, amit – esetleg – Lakatos Menyhért kijelölt volna. Messiás kellene a cigányoknak, akit követhetnek tűzön-vízen át. Vagy inkább gazdag ország, ahol mindenki maga dönti el, dolgozik, tanul és eszik, vagy leül mogyoróvesszőből vágott horgászbotjával az Ipoly-partra, ahol nap mindig süt, a szellő mindig leng, a halacska maga ugrik a parázsra, és szép az élet. De ez az ország nem Magyarország. Magyarországon cigánynak születni, cigányként élni, minimum nem szerencsés alapállapot. ( Részlet: Irodalmi Jelen)