Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Lackó majom és a bolha

Titi Hajnalka: Lackó majom és a bolha 

A távoli Afrikában,
Éltek majmok jó néhányan.
Ámde kiről most mesélek,
Egy igazi csoda lélek!


A neve Lackó, a kis majom,
Sikerült ő fára másszon.
Szerencsére! Hisz jó falat,
Magától le nem potyoghat!


Vidáman teltek napjai,
Ma is sikerült jól lakni.
Ugrott ide, ugrott oda,
S ráugrott egy kicsi bolha.


Kicsi bolhának egy álom,
Utazgatni majom háton.
Hiszen van itt minden mi kell:
Puha fekhely, meleg étel.


Csak meg kellett kicsit szúrja,
S vigyázni, hogy meg ne fogja.
S már pihent is tele hassal,
Gondtalanul, angyal arccal.


Jaj! De bíz' a majom élet,
Bolhával nem épp jó érzet!
Elűzi a békességet,
S megszűnik a boldog élet!


Mert hol itt szúrja, hol ott csípi,
Vajon ki segíthet néki?
Ám abban a pillanatban,
Zsiráf Zsolt bújt elő nyomban!


S Lackó fenn a banán fákon,
Ugrabugrál minden ágon.
Zsiráf Zsolt meg csak úgy nézi,
Mi van vele? Azt nem érti.


-Miért ugrálsz össze- vissza?
Akárcsak egy apró bolha?
-Az oka az épp egy bolha,
Csíp reggeltől- estig sorba!


Fogalmam nincs, hogy mit tegyek,
Csiklandoz és csíp engemet!
Így élni a majom létet,
Egy igazi végítélet!


-Hát most szállj le, azt ajánlom,
S menj fürödni, kis barátom!
A bolha nép fél a víztől,
Elmenekül, ha megfürdöl!


Na rohant is Lackó majom,
S fürdött a közeli tavon.
S a bolha meglátva a tavat,
Még fürdés előtt elszaladt!


Így úszta meg a legvéget.
Veszélyes egy bolha élet!
Ha túl okos a gazda állat,
A jólét hamar véget járhat!


Lackót pedig nem csípi már,
A fákon békésen ugrál.
S ha épp máshoz lenne kedve,
Zsiráf Zsolt segíti benne.


Csodás is a szavannákon,
Utazgatni zsiráf háton!
Boldogságos itt az élet…
Ha egy bolha épp nem csíp meg!

Madáretetős
Mesi meséje

Kapcsolódó hozzászólások